Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)

Jegyzőkönyv

41

tok Prágában az unitárius nemzetközi konferencián. Lengyel kapcsolatunk megkezdődött annyiban, hogy szakférfiak fölkeresték és szorgalmasan dolgozzák föl levéltáraink lengyel unitárius termékeit. Még több is történt, egy varsói férfi unitárius vallásává lett és kérte egyházunkba fölvételét. Levelezésünk további eredményét érdeklődéssel figyeljük.

Magyarországi unitárius testvéreink Debrecenben megvalósították a nagy alapító Kovács József eszméjét: imaházat építettek, azt fölszentelték nagy ünnepségek között, a város és az egyházak, E. K. Tanácsunk képviselője: Dr. Ferencz József részvétele mellett. Magam is elkiildöttem üdvözlő levelemet. Budapesten készülőben van a második imaház a város iX-ik kerületében.

A távol Kelettel is volt érintkezésünk. Papjelöltünk, Balázs Ferenc a kaliforniai akadémián folytatott tanulás után Ázsia felé utazott. Meglátogatta japán testvéreinket, huzamosabb időt töltőt Indiában s benső barátságot kötött a Brahmo Somaj néven már száz éve fennálló szabadelvű keresztény eszméket hirdető vallásszervezettel. Az érdeklődést irántunk annyira fölébresztette, hogy a Theologiai Intézet igazgatója szivesen venné, ha egy indus ifjú a mi akadémiánkon tanulva, megismerkedne az erdélyi unitál izmussal.

A hivatalos foglalkozás teréről az elmúlt egyházi évben visszavonultak nyugalomba Péter József énekvezér-tanító, aki Tordátfalván és Kávában, Szabó Lajos, aki Szabódon hosszú évek alatt lelkiismeretesen végezte munkáját nemcsak az iskolában, hanem a népnevelés téréin is. Remélem, hogy gazdag tapasztalataik jótékony hatását a jövőben is éreztetni fogják.

Fájdalommal jelzem, hogy a kérlelhetetlen halál bő mértékben kivette részét kedves híveink sorából:

Először is két veterán nevét: Létay Máté volt aranyos rákosi, Székely László volt csegezi lelkészek nevét emelem ki. Mindketten szelidlelkű, nemesen gondolkozó, hitükért fáradhatatlanul szolgáló munkások voltak. Létay Máté püspökünknek volt egyetlen kortársa. Székely László a teológiai ifjúság atyai pártfogója volt. aki szivesen áldozott, hogy ösztönözze őket termékeny munkára. Élete hosszas gyengélkedéssel volt terhelve, de az egyházi élet iránti meleg érdeklődése nem szünetelt.

Kovács Sándor egyháztanácsos, nyug. tanfelügyelő, a Szilágyságban apostoli lelkű, már régebben elhunyt nejével tartotta életben és hatásban az unitárius vallást. Hódmezővásárhelyi gyülekezetünk alapítója, Kovács József özvegye elhunyta fölött részvétünket kifejeztem fiának. Andrási (ívnia, olthévizi énekvezér is elköltözött a csendesebb hazába. Thoroczkay Zoltán birtokos nevét mély fájdalommal jegyzem ide, mert vele, ki aránylag igen fiatalon hunyt el, az unitá-