Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
5 alapelvek le-szegezői- a megvalósítási eszközök birtokához is jutottak. Kell remény len link, hogy most már, autonom törvényeink tiszteletben tartatnak; — egyházi önkormányzatunk, — egyházunk intézményei, — valamint hitvallási és faji igényeink kielégítve lesznek; — Kell reménylenünk, hogy azok a visszaélések, — melyeket etnikai kiválasztás, — államsegély megtagadás, — baccalaureatus, — faji nyelvünk üldözése, — önkormányzatunk lábhal tiprása sth. terén a múlt kormányoktól bizánczi kezelés módon szenvedtünk; — s melynek egyházunk és hívei szenvedő alanyai voltak, a sötét múlt kamrájiba fognak eltűnni, — s ezeket a modern nyugati szellem, mérlegelő, — értékelő, — méltányoló és megértő elismerése váltja fel. Ezek bizalmában nemcsak reménységgel, de várakozással is nézünk új kormányunk tevékenysége elébe, — azzal a várakozással, minő a nem csüggedő tanítványok várakozása volt a felszabadító első pünkösd után. Várakozásunknak azonban nemi szabad tétlenséggé fajulni. Mi tudjuk, — a mindennapi élet nehéz küzdelme megtanított arra; — hogy fennmaradásunknak és fejlődésünknek egyedüli szilárd alapja: az önerő. — Nem szabad felednünk, hogy az Organismus egészséges tevékenysége szempontjából értékesebb az a csepp vér, melyet maga az Organismus termel; — mint egv liter abból, mit bele átömlesztenek. Elvárjuk, sőt megköveteljük tehát, hogy az államhatalom, mely az intézményeink mindennapi kenyerét biztosító ingatlanainkat önkényesen kisajátította, s így rendeltetésüktől elvonta, — azoknak nemcsak valódi értékét megtérítse; — de egyházunk és intézményeink javára a nemzetközi szerződésekben biztosított államsegélyt nyújtsa; — annak bekövetkeztéig is azonban magunknak kell gondoskodnunk hiányaink fedezetéről. — Különös figyelmébe kell ajánlanom a Főtanácsunknak, a tárgysorozatunkon szereplő vagyonmérlegünket, — és költségvetésünk passivitását. — Hitvallásos iskoláink fenntartása eredményezte a passivvá válást. — Miután felekezeti tanügyünk fenntartása, sőt fejlesztése ma már nemcsak közóhaj, — de törvényes rendelkezés is, — meg kell talál juk annak fedezetét is, — hacsak nem akarunk hűtlenné válni múltúnkhoz; — hacsak nem akarjuk megingatni egyházi míveltségünk magaslatait; — s ha súlyt helyezünk jövőnkre, — az utánunk következő ifjú nemzedéknek hiterősségére és faji öntudatosságára. Levett kalappal köszöntőm azért azt a tiszteletre méltó áldozatkészséget, melyet előző évi terheink elviselésére, egyházunk hívei nyújtottak; — megnyugvást kelt a folyó évre való önkéntes megajánlásnak mozgalma is, —
