Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)

Jegyzőkönyv

23

vala, nekünk is legyen egy. A szentkönyv első részéből az archaikus szépségeket a kifejezésben, a hitbeli meggyőződést a prófétá tüzében, a lantos ritmikus emelkedettségében, második részéből az ébredő reménység, a jövőben megvalósuló hit, a krisztusi ideál, a páli fanatizmus soha se.m lankadó, mindig újra ébredő lelkét szívjuk magunkba és ültessük át hallgatóink leikébe és szívébe.

4. Unitáriusságunk jellegét mindig a haladásra törekvés, a felvilágosodás és felvilágosítás adta meg. Hitünk volt az az isteni ajándék, melyre építettük isten ismeretünket, s amely egyszerű népünket átjárta és olyan áliitatos hűségre buzdította, amely ma is föllelkesít és lankadatlan kitartásra hevít.

Milyen boldog lennék, ha hitünk és egyházunk változatos, de mindig heroikus történelmét átfogó egészben megírva láthatnám, mert csak ebből derülne ki az a hatalmas szolgálat, melyet, kicsiny számunkat túlszárnyaló arányban fejtettünk ki az emberi mívelődés dicső templomában.

5. Közoktatásunk kezdő fokán iskoláink egyharmadánál is kevesebbre apadtak. Nem hibáztatom sem egyházközségeinket, sem főhatóságunkat azért, hogy részint népünk terhének könnyítése, részint a jóhiszeműség következtében, éppen a nagyobb gyülekezetek föladták volt hitvallásos iskoláinkat, de azt remélem és bízva kérem a lelki vezérektől, hogy népünknek a hit igazságaiban s az ezzel együtt járó közműveltségben előhaladásáért ne sajnáljanak semmi fáradtságot. A meglevő elemi iskolák virágoztatása legyen mindnyájunk közös gondja. Ettől a szent céltól ne sajnáljunk semmi áldozatot.

A tanítópótlás nagy és súlyos gondjával szembe kell néznünk s arra kell törekednünk, hogy elsőrendű ifjak lépjenek a tanítói pályára és azokat inspiráljuk egyházi életünk iránti őszinte, meleg érdeklődésre.

Szeretném, ha sejthetném azt a jövőt, midőn népünk s a pap és tanító tudása és ismerete közötti nagy hézag át lesz hidalva. Szerencsésen megszervezett egvleti életünk, a Dávid Ferenc-Egylet és tagozatai, erre kitűnő alkalmat nyújtanak a vezetőknek és követőiknek. Én bízom népünk jövőjében, de amit a tanítópótlásról megemlítettem, a tanárpótlásra is sajnosán talál. Ezt a Főtanács előtt fölösleges részleteznem, de azt figyelembe ajánlom, hogy sürgősen kell tennünk.

fi. Középiskoláink igen szerencsésen vannak elhelyezve és kitünően el vannak látva épületekkel, fölszereléssel és könyvtárakkal. Mindkettőt a történelmi fejlődés és a közszükséglet teremtette meg. A kolozsvári együtt született s egviitt haladott jóban, rosszban, az egyházzal. A másikat a székelység tudásszomja, példás áldozókészsége s általában a közszükséglet emelte föl tiszteletet parancsoló magaslatára. Nem tudom, mit hoz a jövendő, de azt hiszem és hirdetem, hogy az a szellem, amely népünket élteti s amely két iskolánkat át