Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19 napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
Jegyzőkönyv
21 felhők ormain olvassam, éjjel álmaim vízióiban szöjjem tovább s el ne váljak tőlük, míg öntudatom világossága tart. Elgondolásaimat írásba foglaltam. Melegen köszönöm elnöktársam szívélyes köszöntését, tanácsos híveim tüntető éljenzését és kérem, hallgassák meg munkatervemet. Ezután Dr. Boross György püspök afia a következő programmbeszédet terjesztett elő: Mélt. és Főt. Főtanács! Még zsibong lelkemben a lelkipásztorok istenes énekének visszhangja. Még érzem homlokomon a választottak kezének átsugárzó melegét. Megáldva és fölszentelve, az imádság házából ide léptem a törvényhozás és számonkérés komolyan méltóságteljes csarnokába. Ide, az ősöknek őriző és vizsgáló szeme elébe, akiknek unitárius életünk és lételünk öröméért és boldogságáért hálánk és kegyeletünk forrása mindig buzogni fog. Ne lepje meg a Méltóságos és Főtiszt. Főtanács érdemes tagjait, ha ebből a környezetből, egy percre visszaszáll lelkem a napsugaras május 20-ra és kérdezem önmagámtól: álom volt-e, vagy valóság? Ne lepje meg, ha keresem azt a, szerény és egyszerű embert, akit önök püspöki méltóságra emeltek, és ú;; kérdéssel szólok: vájjon mit várnak tőlem az én unitárius testvéreim? A várakozás körvonalait elnöktársam szives volt érinteni. Bizonyos, hogy egyházunk mindenik tagjának meg van a gondolata és kívánalma, amivel az új püspök személyét körülöleli, fin annak őszintén örvendenék, ha kedves híveim programmot tárnának előmbe, mert az érdeklődésüknek rendkívül emelné értékét és megkönnyítné pi unkámat. De minthogy ez a föladat rám vár, én előterjesztem és lyzva remélem, hogy abban minden öntudatos unitárius, legalább rész ben, megtalálja azt, amit vár és óhajt és szeretne megváló sítni hitünk mélyítése, egyházunk erősítése érdekében. Munkám alapgondolatát már választóim sokasága előtt kifejeztem: az én.életem többé nem az enyém, hanem a tied. szeretett egyházam. Ha az egyház és az iskola szolgálatában eltöltött 49 esztendő erre zálogul nem volna elegendő, arra kötelezne az a hatalmas megnyilatkozás, mely a választó tanácsosok szavazatában oly meglepő egységben mutatkozott meg. Szavazó tanácsosaink háta mögött ott látom híveink egész seregét. Jogom van erre hivatkozni, mert megelőzőleg is, de különösen 1923 óta volt szerencsém megismerni és meglátogatni az összes anya- és leányegyházközségeinket. A zsúfolt templomok és imaházak kitűnő alkalmid szolgáltak arra, hogy híveink áldozatos buzgóságát és hitünkhöz ragaszkodását személyesen élvezzem, hitem és akaratom lelki kincseit
