Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanácsának 1928. évi május hó 19-20. napjain tartott és Egyházi Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19. napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)

17 sóink helyiségeit a legnagyobb előzékenységgel rendelkezé­sünkre bocsátották; — hanem azért is, hogy úgy hivatásos cselekményeink telje­sítésében, mint társadalmi érintkezéseinkben igazi testvéries szeretettel fogadtak — támogattak. Meleg kézszorítással köszöntőm zsinati főtanácsunknak összesereglett tagjait, — s kívánom részükre, családjaikra és javaikra az Egy Istenünk áldását, segedelmét. Zsinati Főtanácsunkat bezárom. Az elnöki bezáró beszéd után Gvidó Béla közügyigazgató a következő imát mondja: Nagy Isten! Egy örök felség! kegyes érzeményeink tége­det imádnak. Újból hálánk szava zendül fel! Imádkozunk végezetén is a mi egybegyülésíink'nek, ün­nep szentelésünknek. Oh, mert tégedet illet minden dicséret, minden dicsőség, munkáink kezdetén, folyamatján és vége­zetén. Segítségül tégedet hivtunk zsinati főtanácsunk, ün­nepségünk kezdetén. Uram, te meghallgattad Könyörgésün­ket, velünk voltál tanácskozásainkban. Megáldottad vezérein­ket a kivánt bölcsességgel, a tanácskozásban résztvevőket megértéssel, hogy a jó rend és kölcsönös szeretet ékesítsen minket. Köszönjük Uram! az értelem világosságát, a megér­tés szövetnekét; köszönjük, hogy mélyítetted érzelmeinket, a kölcsönös szeretet elevenítő örök forrásával! Köszönjük, hogy akaratunkat egyenlővé tetted, hogy ősi jellemvonásun­kat, a hagyományos unitárius összetartást ismét erősíthet­tük, szent tiizét éleszthettük. Köszönjük, hogy a pásztor nélküli nyájnak ismét pász­tort adtál, hogy vezessen szép kies mezőkre, biztató jövő felé, még jöhető vész és vihar között is. Ezért dicséret és dicsőség szent nevednek, békesség és jó akarat legyen a te gyermekeid között minden időben. Áldásod maradjon Zsinatunk alkotá­sán és emlékén. Áld meg anyaszentegyházunkat, egyházköz­ségeinket buzgó vezérekkel és egyháztagokkal. Áld meg e nemes várost, mely a hitszabadságnak diadal­ívét tartja élet egén s minket most is áldott falai közé foga­dott. Áld meg e városnak vendégszerető népét, lakosságát, kik az ide seregletteknek hajlékaik ajtaját megnyitották s test­véri és rokoni melegséggel keblükre öleltek rend és rang, vallás és fajkülönbség nélkül. Áld meg e városnak templomait és iskoláit, intézményeit és testületéit, lelki vezéreit és tanítóit, elöljáróit és vezető­ségét. Az ünnepi napokra egybegyűlteket, gondviselő szereteted­­del vezéreld vissza édes otthonaikba erőben, egészségben. Áld meg mindenkor az imádkozás szent helyei mellett a mezőknek barázdáit is, hogy a gyümölcsöző fák és maghozó 2

Next

/
Thumbnails
Contents