Csifó Salamon - Varga Béla (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanácsának 1928. évi május hó 19-20. napjain tartott és Egyházi Főtanácsának 1928. évi november hó 18-19. napjain Kolozsvárt tartott rendes üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1928)
14 ma még mindazon jogokat nem nyújthatjuk Fötisztelendőségednek, melyeket úgy is mint jogokat, úgy is mint kötelezettségeket, — egyházi törvényeink püspökünk részére biztosítanak. Zsinati főtanácsunk választásának eredményét aprobálás végett a legmagosabb helyre — királyunkhoz — fel fogjuk terjeszteni, s az aprobálás bekövetkezte után foganatosítjuk a püspöki hivatalba az ünnepélyes beiktatását. Főtisztelendőséged egy nagy elődnek lép a nyomdokába. E nagy előd, — nagy püspökünk — kiválóságának, érdemeinek, nagyságának súlya fog a Főtisztelendőséged vállára nehezedni; — fokozza ezt zsinati főtanácsunk egyhangú megnyilatkozásával kifejezett bizalma és várakozása. E nehéz megterheltetés, — elhivatásának küszöbén —, feleslegesnek találom kifejezést adni tevékenységéhez fűzött várakozásainknak, hagyományainknak; Elegendőnek vélem felemlíteni azt, hogy Fötisztelendöségedet itt, Tordán, a lelkiismeret és vallás szabadságának klaszszikus honában választottuk püspökünkké; — s azon meggyőződésemnek adni kifejezést, hogy az a kép, amely Torda városházán hirdeti az Unitárizmus örök dicsőségét, — se képen a mi Dávid Ferenciink kinyújtott karja lesz útmutatója püspöki tevékenységének; — mely a testvéri egyenlőség és testvéri szereteten kivid azt is fogadja, hogy „az unitárius vallás törvényes jogait védem.“ Dolgozzatok sokat ... ez volt nagy elődjének egyházpolitikai végrendelete, és mi e történelmi pillanatban arra kérjük Főtisztelendőségedet, hogy necsak sokat dolgozzék, de velünk is sokat dolgoztasson, hogy a mai válságos nehéz időkben is vallásunknak, — egyházunknak és intézményeinknek nemcsak létét, — de fejlődését is biztosíthassuk; — s hogy ezt tehesse, kérem Zsinati Főtanácsunk nevében életére az Egy Isten áldását, segedelmét. Erre a beszédre dr. Boros György megválasztott püspök, az elnöki szék mellől a következő választ intézte a Zsinati Főtanácshoz: Méltóságos Főtanács! Tépelődöm, töprenkedem, mit feleljek az én Uramnak, Istenemnek, aki engemet általatok, drága unitárius testvéreim, erre a szent helyre, a Dávid Ferenc püspöki székébe hívott. Ügy érezem, mintha lángnyelvek törnének föl e szék négy lábán végig, és ha nem elégetni, de megtisztítni akarnának emberlényem minden salakjától. Szükségem van rá, mert gyarlósággal terhelt vagyok, s talán így megtisztulva, lelkem akarattá fog acélosodni és
