Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1927. évi november hó 6. és 7. napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)

Jegyzőkönyv

nak. Érvényesülniük is kell, mert mindazoknak megadása, által nemcsak az úgynevezett állami konszolidáció halad hatalmas lépéssel <döre, hanem, mert igényeink igazságosak s törvényesek. Lehet, hogy várakoznunk kell még ezeknek kielégítésére, bár nem késhet az már soká; addig is hivatásunk elszántan ragaszkodni törvényes jogainkhoz, tűrnünk érettük a várakozás bizonytalanságának sorvasztó érzetét, tűrni még a nélkülözést is, abban a tudatban, hogy megpróbáltatásunk elviselésében embertársaink rokonszenves támogatása és Istenünknek támogató keze segíteni fog.

Mintha az egyházi életnek általános és erőteljesebb megmozdulását állapíthatnék meg napjainkban. Sűrű egymásutánban vonultak el szemeink előtt különböző egyházi mozgalmak. Alig múlt el ref. hittestvéreink kerületi közgyűlése, nyomon követte azt a brassói ref. nagyhét. Rövid időközben róm. kath. hittestvéreink Csíkszeredái nagygyűlését láttuk, s pár hét előtt már Státus gyűlésüknek voltunk a tanúi. Élénk figyelemmel és meleg érdeklődéssel kisértük tevékenységeiket. Tettük annál is inkább, mivel mindannyival közös a célunk. Hisz mindannyinak az erkölcsi érzés uralma határainak kiszélesítése, az ősi örökségeink és hagyományaink megvédéséhez való szívós ragaszkodás fejlesztése, az összetartozás érzetének erősbítése, öntudatos faji érzés és öntudatos egyházias cselekvés bevezetése volt az iránytűje.

Az ily irányú kutatások eredményéül máris meg kell állapítanunk, hogy a tudomány újabb és újabb nagyjelentőségű felfedezései az anyagiak szerzésének és csoportosításának lehetőségeit észrevehetően könnyítik; azonban el kell ismernünk azt is, hogy a csoportosítás és könnyítés eredménye csak részlegesen siet az erkölcsnevelő és hiterősítő intézmények fejlesztésére. így a fizikai ember és erkölcsi ember között nem teljes az összhang; nem megfelelő az arány. Ép ezért örömmel kell üdvözölnünk az egyházi élet minden megmozdulását, az okok és okozatok kutatását, az összhang megteremtésére irányított tervszerű munkát. Természetesen örömmel üdvözöljük a teológiai tanári kar és lelkészi karunk által éppen napjainkban rendezett továbbképző üléseket is. Ilyenek szükségét bizonyítja ez üléseknek a lelkészi karunk által történt érdemes látogatottsága, s az az értékes érdeklődés, mely a felszólalásokban megnyilatkozott; vajha törekvéseik eredményesek lennének, vajha az erkölcsi élet mezején sikereket biztosítanának.

Nem térhetek ki a főiskolák úgynevezett leépítésének kérdése megemlítése elől sem, mert hisz ez kath. hittestvéreink státus gyűlésének tárgysorozatán szerepelt, s nálunk is egy röpiratban már érintve lett. Fájdalmasan érint főgimnáziumaink bármelyik leépítésének még a gondolata is. Megnyugvással állapíthajuk meg, hogy annak közvetlen veszélyét