Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)
Jegyzőkönyv
6 vezette tanácskozásainkat, ő volt az egyházi életünk fejlődését munkáló nemes gondolatok legtöbbjének a teremtője s valamennyinek bölcs határozatba foglalója és megtestesítője. Elnöki megnyitói és évi püspöki jelentései egyházunk szeretetének, a hitünk erősítésének a legékesebb gyöngyéi, az irányításnak, az egyházi fejlesztésnek beszélő útmutatói. Törékeny testtel bár, de lankadatlan kitartással munkált, hogy számban kicsiny, de hivatottságában nagy egyházunkat ismertté és elismertté tegye; s 50 év kitartó szakadatlan munkájával nemcsak hazarés?ünk minden magyarjának szerető méltánylását szerezte meg a maga és egyházunk számára, hanem külföldi hittestvéreinkkel is az értékelés és szeretet széttéphetetlen láncával kovácsolt egybe. Önmagát tiszteli meg tehát Főtanácsunk akkor, midőn ez évforduló alkalmából tartott megemlékezésekben, nyilatkozatokban és tettekben is részt vesz, annál is inkább, mert miként a nemes fém megtöri és környezetével megossza a reá vetődő fénysugarakat, azonképpen szeretett püspökünk dicsőségének egyes sugarai visszaverődnek Főtanácsunkra is. A Véndiák Találkozó nem uj gondolat egyházi életünkben. Eddig is ismert volt épp úgy egyes egyházközségünk, vagy egy vidék szétszóródott szülötteinek, mind az együtt érettségizett ifjaknak koronkénti összejövetele, mely rendszerint egy egyházi alapítványban nyert megörökítést. Azonban a mai Véndiák találkozónk szélesebb körű, fontosabb jelentőségű; azt a fajunk és hitünk tan és művelődési ügyének szánalomraméltó üldözése, intézményeink anyagi forrásainak szándékolt elzárása s az ezek elleni önvédelmi küzdelem nemes fölvirágzása telte általánossá és töltötte meg erkölcsi tartalommal. Méltó tehát, hogy a Véndiák találkozón résztvevő egykori növendékeinket e helyről is melegen üdvözöljük s méltó, hogy azon Főtanácsunk tagjai is meleg szeretettel részt vegyenek, együtt örvendezzenek. A legutóbbi Főtanácsunk óta eltelt idő alatt változás történt országunk kormányában is. Nem sok jót könyvelhetünk el a múlt kormány javára, uralma alatt osztályrészünk a tűrő szenvedés volt. E. K. Tanácsunk jelentései siralomra méltóan sorolták fel évről-évre ősi jogainknak könyörtelen nyirbálását és eltiprását. Vérzőén érinti egyházunkat, hogy ez eljárásnak azon általánosan elismert és eddig állandóan gyakorolt jogunk