Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1926. évi szeptember hó 19, 20, 21.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1927)

Jegyzőkönyv

36

a dévaványi egyházközségnek 1908-ban kölcsön adott 500 lejből még fizetetlen. A pénztárban kezelt alap most is csak 27,000 L. minthogy a papírok hadikölcsönben lévén, nem jövedelmeznek.

5. Még csak múlt évi egyházi Főtanácsunk óta elhunyt egyházi tanácsos afiai sírjára teszem le a kegyeletes megemlékezés koszorúját. És itt mindenek előtt könnyezve emlékezem meg f. évi junius 13-án elhunyt Báró Petrichevích Horváth Kálmán több évtizeden át rendes s mind végig nagy érdemű tiszteletbeli főgondnokunk haláláról. Az ő haláláról s ezzel egyházunk nagy veszteségéről főgondnok afia is jelen egyházi főtanácsunkat megnyitó beszédében lelkünk mélyéig megható szavakkan emlékezett meg. de hálátlan lennék, ha ahoz a magam részéről is nehány szót még hozzá nem fűznék, mert senki jobban engem és családomat nem szerette és. becsülte, mint a megboldogult báró. De az egyház kormányzásában is, míg főgondnok volt, a legszorosabb egyetértés vezetett. Miután a főgondnokságáról betegsége miatt lemondott és azt az egyház legnagyobb sajnálattal elfogadta, a levelezés közöttünk állandó maradt. Hozzám intézett utolsó levelét a Keresztény Magvető ki is adta. Ebből következtetni lehet a többire. Halála különben szinte váratlan volt. Nem előzték meg kínos fájdalmak, Egy pár sóhajjal lehunyta szemeit az örök álomra. Talán ezzel akarta őt megjutalmazni az isteni gondviselés szép és nemes életéért, Istenben bízó páratlan hitéért és mély vallásosságáért. Legyen áldott emléke és az is lesz, mig egy magyar unitárius szív fog dobogni.

Nem volt ugyan egyházi tanácsos, de sok egyházi tanácsos nem szolgált egyházunknak annyit s nem volt annak oly érdemes tagja, mint Percelné, Kozma Flóra. Különösen budapesti egyházközségünknek egyik ragyogó csillaga volt, aki felolvasásaival, előadásaival s általában irodalmi munkásságával nemcsak magának szerzett hírnevet, hanem megbecsülhetetlen szolgálatot tett az unitárizmus érdekében is. Valóban, nem tudom elvesztését eléggé fájlalni s őt méltóan megsíratni. De hiszem, hogy csak testileg halt meg, de szelleme itt maradt közöttünk. Maradjon is. Egyházi tanácsosaink közül elvesztettük még id. br. Dániel Lajos isk. felügyelő gondnok afiát, egyházunk megalapítása óta, ahoz mindig ragaszkodó s hithű, buzgó és áldozatkész Dániel családnak egyik érdemes tagját,