Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1925. évi november hó 22-23.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)

Jegyzőkönyv

52

ságai a végrehajtási utasítás módosításával enyhittessenek. Az e tekintetben, valamint az iskolaügyterén általában teendő lépésekhez, beleértve a kormánnyal folytatandó tárgyalásokat is, az E. K. Tanács által kért felhatalmazást, ennek munkája iránt érzett teljes bizalommal a Főtanácsi Bizottság a Méltóságos Főtanács által megadandónak véli. De nem szabad itt hallgatnunk, azoknak az egyházunk kötelékén kívül álló férfiaknak nagy jelentőségű tevékenységéről, kik a Magyar Párt, és nemzeti kisebbség ügyének önzetlen szolgálatában súlyos panaszainknak a művelt népek nemzetközi fórumán hangot adva, hozzájárultak ahhoz, hogy a már-már elviselhetetlenül reánk nehezedő nyomásokról, arra illetékes bíróság, tudomást vegyen és annak Isten szent akaratával remélhető enyhítésére a jogosan várt lépéseket megtegye. Javasoljuk is, hogy a kiválóan érdemes férfiaknak: Ugrón Istvánnak, az Országos Magyar Párt elnökének, az erdélyi református egyházkerület főgondnokának, dr. Balázs Andrásnak, az erdélyi róm. kath. státus előadójának és dr. Balogh Arthur nyugalmazott egyetemi tanárnak elismerő köszönetét Főtanács fejezze ki.

II.

A Főtanácsi Bizottság egyfelől örömmel állapítja meg, hogy híveinek áldozatkészsége lényeges arányban siet ma is veszélyeztetett intézményeink megmentésére, másfelől azonban szomorúan látja az előttünk fekvő adatokból, hogy intézményünk fenntartására szükséges összegekből, lényeges részre, fedezetünk nincs s híveink egy s más nagy része még ma is elzárkózik egyházunk iránti kötelessége teljesítésétől.

Miután pedig félő, hogy az egyenlőtlen magatartás miatt az áldozatkész hívek magatartása is ellanyhul, javasoljuk, hogy utasítsa a Főtanács az Egyházi Képviselő Tanácsot az egyetemes egyházi adónak, a többi magyar felekezetekkei, lehetőleg sürgős végrehajtása egyenlő formában leendő előkészítésére, fenntartva természetesen a párisi szerződés szerint, egyházunkat illető államsegély iránti jogot, mikez képest az egyetemes adó csak azon mértékig lesz a híveket terhelő, míg intézményeink megfelelő keretekben fenntartására e végett szükség lesz.

Tekintettel pedig arra, hogy a hívek áldozatkészségéből eddig befolyt összeg egy része „szeretetadomány* címén fizet-