Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1925. évi november hó 22-23.-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)
Jegyzőkönyv
20 hatotta a Főtanács lekötelező figyelme. Érzékenyen gondolt arra a, részére lesújtó, csapásra, mely őt lába bénasága miatt főgondnoki tisztje folytatásától megfosztotta. Ennek következtében kénytelen ragaszkodni lemondásához. A szives figyelmet hálásan megköszöni és kéri helye betöltését. Dr. Ferenczy Géza főgondnok afia emel szót a jelentés elhangzása után : Mélt. és főtiszt. Főtanács! Méltóztassék megengedni, hogy őszintén szeretett és igazán nagyrabecsült legidősebb főgondnok társam távozása, lemondása felett — én a fiatalabb — adjak kifejezést mélységes sajnálatunknak. Főtanácsunknak kötelessége tiszteletben tartani főgondnokunk fenkölt gondolkozásán alapuló elhatározását, amidőn lemondását azzal indokolja, hogy „állásának nem tud — sajnos betegeskedése miatt — úgy eleget tenni, — mint kívánná.“ De már itt hangsúlyozzuk, hogy ó Méltósága tulszigorú bírája önmagának, — mert egyházunk az ő nagy szeretetének fogyatkozását, — tettrekészségének lankadását, — érdeklődésének hiányosságát — nem észlelte, — meg nem állapította. Sajnálattal hajiunk meg nemes és bölcs elhatározása előtt, — mert nagy fa, — erős tölgy távozik kicsiny egyházunk életéből. Ha nagy erdő sürőjéből dől ki egy óriás tölgy, — ott is hézag marad utána. Mennyivel nagyobb e hézag akkor, ha nagy fák kisebb csoportjából dől ki a legnagyobbak egyike, Mi magyar unitáriusok oly kevesen vagyunk — s nekünk oly kevés a hatalmas tölgyünk, — hogy Br. Petrichevich Horváth Kálmán érdemes főgondnokunk önkéntes távozása idején jogosan érezzük a nehéz fájdalmat és nyomasztó aggodalmat. Hisz igaz, hogy egyetlen jó Istenünk gondoskodása — örök, tudjuk, hogy a kidőlt óriás nyomán a felujulásról a természet gondoskodik, — mégis érthető, ha a megpróbáltatások mai válságos napjaiban félve gondolunk távozásának hátrányos következményeire, — kettőzötten érezzük távozásának fájdalmát. Egyetemes egyházunk veszteségénél talán csak az enyém súlyosabb, — ki nemcsak rangidősebb fűgondnok társamat, — de útmutatómat, tanítómat, atyai barátomat is veszítem távo-
