Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1924. évi november hó 9., 10. és 11-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)
Jegyzőkönyv
60 A főtanácsi bizottság a következő előterjesztést teszi: 1. Mondja ki az E. Főtanács, hogy sem az élőtőke-rendszert (felosztó-kirovó rendszer), sem pusztán a tőkegyüjtési rendszert nem fogadja el, hanem a vegyes rendszer mellett foglal állást és utasítja E. K. Tanácsot, hogy a szabályzat értelmében alkotandó ügyrendbe iktassa be, hogy szükség esetén a begyülő nyugdij-jövedelem 75°/0-a elkölthető. A nyugdíjintézet részére tett alapítványok nem tekinthetők elkölthető jövedelemnek. 2. Rendkívül fontos érdek lévén, hogy a nyugdíjintézet vagyongyűjtése és intenzív gyümölcsöztetése megkezdődjék, E. Főtanács a Szabályzatban megállapított nyugdíj-bizottságot azonnal megválasztja és E. K. Tanácsot a nyugdíj-bizottság részére az ügyrend azonnal való elkészítésére utasítja. Alig lehet kétség az iránt, hogy a változottt viszonyok következtében egyházunk alkalmazottjainak nyugdij-ügyét megfelelő intézkedésekkel rendezni: az egyetemes egyház kötelességévé vált. . Különösen szükségessé tette e részben az intézkedést az a körülmény, hogy tanáraink, kik az imperium változás előtt az államilag létesített országos tanári nyugdíjintézetnek voltak tagjai, a nemzetközi helyzet átalakulása következtében nyugdíjra ezidöszerint úgyszólván nem számíthatnak, mert amit e részben az egyházi nyugdíjalap biztosítani tudna, alig több a semminél. Vita tárgya lehet azonban, amint hogy vitássá is tétetett, vájjon helyes-e az egyházi alkalmazottak nyugdíjigényének kielégítésére egy közös alapot létesíteni és nem helyesebb-e az egyes functionárusok köre szerint külön tanári, illetőleg papi és központi tisztviselői nyugdíjalapot hozni össze. Bizottságunk azonban ezt a kérdést elvileg meghaladottnak tekintette az előző állásfoglalás által, melyet ezúttal is irányadónak vett, mihezképest a kérdés ez elvi ágával bővebben nem is foglalkozott, különben is áthatva lévén attól a meggyőződéstől, hogy a nyugdíjalapnak a functionárusok köre szerinti elkülönítése már csak kezelési szempontból sem volna indokolt és a nyugdíj kérdése az összes egyházi functionárusok érdekét felölelő egységes szabályozás mellett oldandó meg. Az előttünk levő szabályzatot tárgyalás alá véve, elsősorban megállapítottuk, hogy az általában számolt a nyugdíjalap megalapításához fűződő szociális követelményekkel és ebből a szempontból teljesen igazolt modern alapelveken épült fel.
