Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1924. évi november hó 9., 10. és 11-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)

Jegyzőkönyv

41

1923. évben 'áldozatokkal bérbevettünk, hogy minél tovább birlalatában maradhassunk. Ennek bérletét a miniszter általános rendeleté értelmében az egyháztól megvonták s az illető 270 holdat az 1924. évre már a falusi kisbirtokosoknak adták haszonbérbe:

A püspökség részére 200 holdat s a székelykereszturi főgimnázium faszükségletének megfelelő erdő mennyiséget már korábban igényeltük; ezekre az igényléseinkre azonban még végérvényes határozatot nem hoztak.

A megállapított csekély kisajátítási árak folyósításának megkezdését egy kormányrendelet meghatározta; azonban a volt tulajdonosnak olyan írásbeli hiteles nyilatkozatától feltételezetten, hogy a felülvizsgálati jogáról a jövőre nézve is lemond. Ez a rendelkezés komoly megfontolásra készteti a volt tulajdonosokat aziránt, hogy kérjék-e az ár kifizetését, vagy sem. Egyházi birtokaink kisajátítási ügyében a beadott revíziós kéréseink még nincsenek elintézve s igy az ár fölvételének kérdése egyházunkra nézve még időelőtti.

Városi házaink a lakásrekvirálások alól nem szabadultak fel s az egyház és egyházközségek városi és falusi üres beltelkeiből többet kellett eladnunk a fenyegető kisajátítások miatt, hogy legalább értéküket megmenthessük.

Megfosztva anyagi létalapunk nagyobb részétől, folyton csorbítva és veszélyeztetve szellemi birtok-állományunkban, fokozott erővel kell szervezkednünk és hitünkhöz, egyházunkhoz, fajunkhoz és kultúránkhoz a végsőkig ragaszkodva megmaradt értékeink ápolásán és fejlesztésén áldozatkészen munkálkodnunk; mert különben nem a törvények és rendeletek, amelyek később hatályukat veszthetik, és nem a kormány, mely tagjaiban és irányában megváltozhat, hanem valójában a saját vétkes mulasztásunk és nemtörődömségünk okozná végromlásunkat.

II. Egyházunk belső élete.

1. Általános egyházi ügyek. A szervezkedés és további eredményes munkálkodás alapfeltételének s igy a legfontosabb feladatunknak ismerjük egyházunk valamennyi hívében egy erős unitárius öntudatot és közszellemet felébreszteni és fenntartani. A belmisszió munkája az, amire figyelmünket és fáradozásunkat elsősorban kell torditanunk : viszont e munka természete olyan, hogy nemcsak az •egyház szerveinek hivatalos intézkedései, hanem ezt kiegészítve az