Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1924. évi november hó 9., 10. és 11-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)

Jegyzőkönyv

hatóságok iskoláinkkal csak az egyházi főhatóság utján érintkezzenek ; biztosítani kívántuk a magánvizsgáztatás jogát és az állam által iskoláink, tanáraink, tanítóink részére rendszeres államsegély nyújtását stb.

A felekezeti iskolai törvényjavaslatot azóta sem sikerült megkapnunk, mintahogy nem közöltetett egyházunkkal az állami elemi iskolai törvény tervezete sem. Ezen utóbbi törvényjavaslatnak a képviselőházban történt tárgyalása alkalmával felkérésünkre Sándor József képviselő terjesztette elő az erdélyi róm. kath., református és unitárius egyházak Képviselő Tanácsainak tiltakozását a törvényjavaslat mindamaz intézkedése ellen, melyek a kisebbségi felekezeti iskolaügy törvényes szabályozásának elébe vágnak és a nagymultu és nemes hivatást betöltő felekezeti nevelőintézetek szabad fejlődését és jövőjét megszorítják és veszélyeztetik, továbbá kifejezte tiltakozásunkat a kisebbségi állami népiskoláknak tanítókkal a tervezett módon való ellátása, a gyermekkertek magyar nyelvének, általában magyar jellegének megtámadása, a községi iskolatípus megszüntetése, a tanító és tanitónőképzés fenyegető államosítása s az állami népiskolák és oktatási intézetek fenntartási költségeinek a politikai községekre való áthárítása ellen.

„Az erdélyi róm. kath., református és unitárius egyházak, — szól a benyújtott memorandum — a magok népnevelői intézeteit a törvényjavaslat intézkedései által a legsúlyosabban fenyegetve látják. E javaslatból kiáradó rombolás szelleme ellen fordulnak, amaz erkölcsi erők elszántságával, melyet népi sajátosságukban fenyegetett híveik egyhangú támogatásából merítenek és figyelmeztetik a román népet és a vezető államférfiakat amaz ünnepélyes Ígéreteikre és szerződésben vállalt kötelezettségeikre, amelyeket. a nemzeti kisebbségek jogai elismerése iránt korszakos történelmi fordulatot jelző pillanatokban tettek, illetőleg magukra vállaltak!“

A kisebbségi képviselők tiltakozásai ellenére a javaslatból lényegtelen módosításokkal törvény lett, melynek a felekezeti oktatásra és általában a kisebbségekre vonatkozó sérelmes szakaszai közül a következőket említjük meg:

A 2-ik § a felekezeti iskolákat magániskolák kategóriájába osztja. A 7-ik § a kisebbségi iskolákban az illető kisebbség anyanyelvének az előadás nyelvéül leendő használatát korlátozza. A 8-ik § elrendeli, hogy a román eredetű állampolgárok, kik anyanyelvűket elvesztették, gyermekeiket román tannyelvű iskolában kötele— 34 —