Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1924. évi november hó 9., 10. és 11-ik napjain Kolozsvárt tartott ülésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1925)
Jegyzőkönyv
26 Egyházi közigazgatási szerveink működése kevés kivételiét zavartalanul folyhatott. A Kolozsváron, egyházunkkal semmi vonatkozásban nem álló okból elrendelt ostromállapot következménye volt az, hogy az E. K. Tanács f. évi január 12-én tartott tanácsülésén végig jelen volt a rendőrségnek egy kiküldöttje, ami ellen azonnal i tiltakozást jelentettünk be és a vallás- és kisebbségügyi miniszterektől és a miniszterelnöktől kértük annak biztosítását, hogy egyházi gyűléseinket előzetes bejelentési kötelezettség és hatósági ellenőrzés, nélkül tarthassuk meg. Panasz! adtunk be a vallásügyi miniszterhez azért is, hogy a csókfalvi lelkész ellen a csendőrség eljárást indított egy keblitanácsi ülés engedély nélküli tartása miatt. Panaszaink után további hatósági beavatkozások nem történtek. A vallásügyi minisztertől ismételt előterjesztéseinkben kértük annak kieszközlését, hogy a magyarországi illetőségű unitárius papnövendékek teológiai akadémiánkon tanulhassanak s nevezetesen, hogy Jancsi László papnövendék e célból engedélyt kaphasson a a Romániában való tartózkodásra. Bár az engedélyt kifejezetten még nem kaphattuk meg, reményünk van a kedvező elintézésre. Előzékenyen járt közben a vallásügyi miniszter ur a külügyminisztériumban annak érdekében, hogy a kormány elismerje egyházi főhatósági jogunkat a magyarországi egyházközségekre vonatkozóan. Ft. püspök ur ez ügyben személyesen is eljárt Bukarestben a minisztériumokban, azonban sajnos, a külügyminisztérium később megtagadó választ adott, amiről külön jelentésben számolunk be. Általában legtöbb megértést és előzékenységet és jogkörünkbe való legkevesebb beavatkozást a kormány részéről a vallásügyi minisztériumtól tapasztaltunk. Lelkészeink, központi tisztviselőink,, teológiai akadémiai tanáraink részére az államsegélyek rendszeresen folynak, a múlt évben is bizonyos, bár az általános drágasággal arányban nem álló emelkedést mutató összegekben. Sajnos, hogy ■ a nyugalmazott lelkészek, özvegyek és árvák segélye a múlt évivel szemben lényegesen megapadt, úgy hogy a legutóbbi kiutalásnál, minden előzetes és utólagos kérelmezéseink dacára egy nyug. lelkészre 298, özvegyre 178 és árvára 119 leu évi állami kegydij esett. Kedvezőtlen változás az a nagyjelentőségű tény is,' hogy az időközben megürült sárdi és kőrispataki lelkészi állásokba kinevezett lelkész aíiai részére a minisztérium államsegélyt nem utalt azon indokkal, hogy az illető egyházközségek lélekszámú 300-nái kevesebb.' Eddigi jogi helyzetünk ezen sérelme ellen felszólaltunk
