Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1923. nov. 4-5. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1923)
Jegyzőkönyv
62 tekintettel ez alkalommal még nincs abban a helyzetben, hogy a püspöki vizitáció alkalmával megállapított és beható, gondos tárgyalást igénylő megállapításokkal mentálisan foglalkozzék, de örvendetesen tudomásul véve egyelőre a püspöki vizitációnak e két körben történt lefolytatását, arról alábbiakban E. Főtanácsnak előterjesztést és az alább következő intézkedéseket teszi: Az aranyostordai körben püspöki vizsgálat junius 27-én vette kezdetét az Alsójárában tartott egyházköri közgyűléssel kapcsolatban, mely kitűnő alkalmul szolgált arra, hogy főjegyző afia a püspöki vizsgálat megejtésére vonatkozó tervét lelkész afiaival közölje és az egyházközségeknek tudomására hozza. Főjegyző afia a közgyűlésen tartott egyházi beszédében már megadta a hangot, mely szerint az egyház vallásos és az erkölcsös életre vonatkozólag milyen reményeket táplál a gyülekezetekkel való érintkezés rendjén. A vizsgálatot Járából kiindulva 17 egyházközségben ejtette meg. Ezek közé sorozva a püspöki vizsgálat alatt álló torockói és tordai egyházközségeket is, melyeknek meglátogatását Főt. Püspök ur is óhajtotta. Főjegyző afia jelentéséből örömmel állapítja meg az E. K. Tanács, hogy a hívek vallásunkhoz és egyházunkhoz való ragaszkodásuknak mindenütt szép jeleit mutatták. Örömmel tapasztalta a püspöki vizsgálószék, hogy a hívek nagy súlyt helyeznek arra, hogy a főpásztor, illetőleg helyettessé az irántuk való érdeklődésnek személyes megjelenéssel jelét adta. Örömüket virággal, meg diszkapuk felállításával juttatták kifejezésre, a templomot a szorgos nyári munka ellenére is legtöbb helyen megtöltötték. Hasonló örömmel tapasztalta, hogy lelkészeink, általában belsőembereink és világi elöljáróink a hívek részéről megérdemelt tiszteletben részesülnek. Különösen a keresztúri körben élvezettel lehetett szemlélni a hívek áldozó buzgóságának hatalmas gabona asztagokban megnyilvánulását, mert kétségtelen, hogy a háború után kifejlődött világfelfogásban és más hasonló jellegű áramlatokban, méltán foghatja el a felelős személyeket a nép megnyerésének vagy elveszítésének az aggodalma. E. K. Tánács a jelentésekből megnyugvással látja, hogy híveinek nagy része kitartással ragaszkodik vallásunkhoz és ezért a maga ízlése szerint áldozni is kész. Sajátságos módja az áldozatkészségnek a harangok beszerzésénél abban nyilvánul meg, hogy mindenki igyekszik hozzájárulni, sőt a rovatai alapján való végrehajtás ellen sem zúgolódik. Másfelől azonban nehéz feladat jutott a püspöki vizsgálószék részére, midőn egyházunk közszükségeire irányította a figyelmet. Ugylátszik, hogy az egyházi egyetemes adó cime, sőt a gondolata is visszahatást szült híveink nagy részében. A püspöki vizsgálószéknek órákig tartó küzdelmébe került, hogy a híveket fölvilágosítsa a helyzetről s egyben megnyugtassa afelől is, hogy az egyházi főhatóság teljességgel nem szándékozott állandó jellegű adóval terhelni híveinket. A püspöki vizsgálószék az adó helyett mindenütt szeretetadomány címen kívánta áldozatra bírni híveinket. Az eredmény
