Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1923. nov. 4-5. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1923)

Jegyzőkönyv

4

Albert Iván, Ambrus Gergely, dr. Borbély Sámuel, br. Daniel Ferenc^ Deák Ferenc, dr. Elekes Domokos, dr. Fazakas Miklós, Fekete Gyula, dr. Ferencz József, Ferenczy József, dr. Ferencz Áron, dr. Gál Miklós, dr. Gál Zsigmond, dr. Gspann Károly, Gyarmathy Lajos, dr. Gyergyai Árpád, Halmágyi Gábor, Kádár Kálmán, Keresztély Lajos, Kelemen Lajos, dr. Kriza János, Magyary Mihály, Marosi Albert, dr. Mikó Imre, Németh Albert, Pap Domokos, Pál István, Székely János, Ürmösi Kálmán, Ütő Áron, Vass Domokos, Varga Dénes, dr. Várady Aurél, dr. Venes István, dr. Zoltán Gyula.

C) Köri képviselők:

a) Egyházi részről: Fülöp Mózes, dr. Szathmáry Miklós, Kovács Imre, ifj. Sándor Gergely, Pethő Kálmán, Katona Ferenc, Pálffy Ákos, Sigmond József, Szén Mihály, Taar Géza.

b) Világi részről: Székely István, ifj. Gvidó Béla, Osvátli Árpád, Barra Sándor, dr. Sükösd Zsigmond, Székely Sándor.

Az esperesek és egyháztanácsosok az elnöki szobában megjelenvén, Páll Ferenc közügyigazgató üdvözli az elnökséget. Páll Ferenc fölkéri a gyülésteremben megjelenésre és a gyűlés megnyitására. A főt. püspök ur köszönetét mond a szives szavakért és kéri egyháztanácsos afiait a mai viszonyoknak megfelelő, kitartó egyházias munkára.

1- Ferencz József püspök ur a következő beszéddel nyitja meg a gyűlést:

Méltóságos és Főtisztelendő Egyházi Főtanács!

Mivel kezdjem ? Szeretném, ha múlt évi egyházi életünkből olyan eseményekre mutathatnék reá, amelyek mindnyájunknak örömére szolgálnak s lelkünket a jövő iránti reményei töltik el és ezekkel üdvözölhetném jelen Egyházi Főtanácsunk egybegyült tagjait. De sajnos, hiába jártatom végig emlékezetemet az egész éven, ilyeneket nem találok, ilyenekre nem mutathatok reá. Ellenkezőleg, ami elszomorít, lesújt, a legnagyobb aggodalmat okoz, olyanokat bőven találok s fájdalommal tölti el lelkemet. Napról-napra olyan rendeleteket kaptunk egyházunk és iskoláinkra vonatkozólag, amelyek egyházunk autonómiáját számba sem véve, a békeszerződésben biztosított jogunkat figyelemre sem méltatva, úgy látszik, hogy a mi megsemmisítésünkre irányulnak. Az E. K. Tanács természetesen mindezekre a rendeletekre újabb meg újabb felterjesztéseket tett, kérve azoknak hatályon kívül helyezését, vagy legalább enyhítését, de azoknak egy részére még választ sem kaptunk.- Emellett küldötteink által személyesen is eljártunk a kormánynál a sérelmes rendeletek ügyében, ahol ugyan mindig szives fogadtatásban részesültek küldötteink, mert magam koromnál fogva egyszer sem tudtam Bukarestbe menni és azok