Boros György (szerk.): A Magyar Unitárius Egyházi Főtanács 1923. nov. 4-5. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1923)
Jegyzőkönyv
24 elmulasztott félévi Írásbelit tordai tanulóink júniusban tegyék le, s a teljes vizsgára csak szeptemberben bocsáttassanak; ámbár akkor már majdnem az egész évi tananyagot megtanulták volt. Indokolt előterjesztésünkre e rendeletet a felsőbb hatóság hatályon kívül helyezte. A tanítói nosztrifikáló vizsgák záró határideje egy régebbi rendelettel 1922. december végéig volt megállapítva, de jóval e határidő letelte előtt érkezett az újabb rendelet, hogy a határidőt 1923. december végéig meghosszabbítják, minek következtében oly tanítók, kik 1922. évben még letehették volna a vizsgát, azt nyugodtan halasztották el egy évvel; később azonban egy 1923. évben megjelent legújabb rendelet a nosti ifikáló vizsgái bizottságok működését beszüntette. A legutóbbi napokban pedig Udvarhelymegye tanfelügyelője szentábrahámi tanítónkat azért tiltotta el a tanítástól, mert nincs nosztrifikálo vizsgája. A francianyelv rendes tantárgyként bevezetésére kötelező miniszteri rendelet ellen a miniszterhez előterjesztéssel éltünk azon az alapon, hogy az 1883. XXX. t.-c. 8. §. értelmében tantervűnket jogunk van megállapítani és az állami tanterv a törvény 47. §-a szerint csak az államilag segélyezett iskolákban alkalmazandó. Rámutattunk arra is, hogy protestáns érdekből az angol nyelv tanítása előnyösebb ránk nézve, mint a francia. Előterjesztésünkre választ nem kaptunk, hanem csak a vezérigazgatóság rendeletét, mely szerint az összes unitárius és református főgimnáziumokat az angol nyelv tanításáért meginti s a bizonyítványok érvénytelenné nyilvánításának terhe alatt kötelezi a francia nyelv bevezetésére. Ily kényszerhelyzetben a francia nyelvet az angol helyett április hónapban kellett bevezetnünk és azután személyesen ismételten eljárnunk s írásban is kérnünk, hogy növendékeink a tanév végén franciából vizsgázhassanak és ne szeptemberben. Ezért hosszú ideig bizonytalan volt az érettségi vizsgálat határnapja is. Ép igy a tanév végén vált bizonytalanná a magántanulóink vizsgája és a leánynövendékeinké is, kiknek a_ múlt évet csak magántanulókként volt szabad bevégezniök. Ismételt utánjárással sikerült kieszközölni, hogy saját tanáraink előtt kormányképviselő jelenlétében vizsgázhattak. A kolozsvári elemi iskolát végzett növendékeinknek a szintén későn érkezett rendelet folytán pótlólag kellett előállniok abszolváló vizsgára, mikor már a rendes osztályvizsgát letették, az iskolai év bezáratott és a tanító szabadságra messzire elutazott volt. A rendeletek és intézkedések tömkelegéből kiválasztott ez a néhány példa eléggé illusztrálja azt a jogbizonytalanságot, mely minden igyekezetünk, fáradozásunk sikerét kétségessé teszi és amely viszont számtalan alkalmat ad az iskoláinkat ellenőrző tanügyi hatóságoknak a kiilömböző kifogásokra és megtorló intézkedésekre. így a tanfelügyelők kilátásba helyezték már több helyen iskoláink bezárását, főgimnáziumainkat pedig,
