Gálfi Lőrinc (szerk.): Jegyzőkönyv a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1920. évi augusztus hó 29. és 30-ik napjain Kolozsvárt tartott üléseiről (Kolozsvár, 1922)

Jegyzőkönyv

55

K. Tanács hivalása magaslatán állónak bizonyult, s nagy szorgalommá^ kellő körültekintéssel, történelmi jelentőségű munkát végzett.

2. Kiemelendőnek tartja a főtanácsi bizottság az E. K. Tanács azon törekvését, hogy főgimnáziumaink és tisztviselőink terménybeli szükségletét a buni és bányabükki birtokok révén törekedett termeltetni. E törekvése külső körülmények miatt a kívánt eredménnyel ugyan nem járt, mégis e kísérletet a főtanácsi bizottság annyira értékesnek találja, hogy általános jelentésében erre érdemlegesen kiterjeszkedni szükségesnek találta.

3. Aggodalommal állapítja meg a főtanácsi bizottság azt a nehéz tényt, hogy egyházunkat ma is 1,000.050 K. lombard hadikölcsön jegyzés terheli. Tudja a főtanácsi bizottság, hogy e kölcsön jegyzés korábbi évek elhatározása és hagyománya, azt is tudja, hogy nemzetközi jog és nemzetközi szerződések alapján erkölcsi testületek hadi kölcsön jegyzései elveszett vagyonnak nem minősíthetők; mindazonáltal aggodalmasnak tartja a nagy megterheltetést, s kívánja minden lehetőség felhasználását e tehertőli menekülésre.

4. A hadicélokra elrequirált harangok ellenértéke teljes összegében a katonai kincstár által az egyetemes egyház pénztárába befizetve nem lelt, s a főtanácsi bizottság tudomása szerint több egyházközség az elrequirált orgonarészek ellenértékét sem kapta meg. Tekintettel arra, hogy a voit osztrák és magyar hadikincstár requirálás alatt áll, kívánatosnak találja a főtanácsi bizottság, hogy az összes egyházközségi kifizetetlen requirálási összegek központilag nyilvántartásba vétessenek, s azok értékének kifizetletése alkalmas módon megkiséreitessék.

5. Az E. K. Tanács azon jelentését, hogy a kulturális, gazdasági és charitativ célok egyesült erővel hathatósabb elnyerhetése céljából a felekezetközi központi tanácsba belépett, és abban részvételre a főtiszt püspök urat és Dr. Költő Gábor afiát kiküldötte, a főtanácsi bizottság megnyugvással veszi tudomásul, s ajánlja a mélt. főtanácsnak is jóváhagyó tudomásul vételére.

6. Természetesnek találja azt is a fötanácsi bizottság, hogy az egyházi életünk terén előtört reform javaslatok megfelelő végrehajtását a külső korlátoló rendelkezések miatt az E. K. Tanács egészben nem foganatosíthatta; azonban úgy találja a főtanácsi bizottság, hogy az egyházszervezeti és erkölcs nemesitő-javaslatok foganatosítása annyira égetően sürgős, hogy azok késedelme ma már veszélyes jelentőségű; ép azért javasolja utasítani az E. K. Tanácsot, hogy a reformokat anynyira készítse elő, hogy azok életbeléptetése a kényszerű halasztáson túl semmi késedelmet ne szenvedjen.

7. Megnyugvással állapítja meg a főt bizottság, hogy e reform,