Gálfi Lőrinc (szerk.): Jegyzőkönyv a Magyar Unitárius Egyház Főtanácsának 1920. évi augusztus hó 29. és 30-ik napjain Kolozsvárt tartott üléseiről (Kolozsvár, 1922)

Jegyzőkönyv

i

Lehelnek a mélt. és főt. egyházi főtanács tagjai közölt, akik méltán azt várnák, hogy a közelebbről lefolyt 3 év alatt egyházunkat érdeklő fontosabb eseményeket ismertessem. De én azokra nem terjeszkedem ki, mert egy megnyitó beszéd keretében azokat különben sem tudnám mind összefoglalni. A főtanácsi bizottságnak alkalma volt azokat a jegyzőkönyvből megismerni, s az E. K. Tanács évi jelentéséből is részben tájékozást nyernek azokról a főtanács tagjai. A sok kellemetlen esemény mellett azonban egy nagyon is örvendetes eseményt a legnagyobb ürömmel közlők. A múlt évben dr. Drummond úr Angliából, a jelen évben pedig Snow, Metcalf és Witte urak Amerikából, mint az Amerikai Unitárius Társulat kiküldöttei látogattak meg. Előbbi csak rövid ideig volt itt, de látogatásának mégis oly jó eredménye volt, s bizonyára még lesz, hogy a legnagyobb hálával emlékezem reá. Az utóbbiak több mint két hónapot töltöttek közöttünk és 108 egyházközségünket látogatták meg, részint Csifó Salamon, részint Gálfi Lőrinc theologiai tanáraink kíséretében és vezetése mellett. Hogy a látogatásoknak minő eredménye volt, azt az illető egyházközségek legjobban érzik. De érezzük mindnyájan, mert amit hoztak magukkal, segélyt és biztatást, hogy ne csüggedjünk, mert ők velünk vannak, s nem szűnnek meg továbbra is támogatni, nemcsak megnyugtató, de felemelő gondolat is reánk nézve. A mily örömmel üdvözöltük amerikai testvéreinket megérkezésükkor, istentisztelet keretében, ép oly érzékenyen, szinte könynyezve vettünk búcsút tőlük távozásukkal, szintén istentisztelet keretében, úrvacsorában is részesítve őket Csíki Gábor hitoktató lelkészünkkel együtt, aki velük ment egy évre Angliába és Amerikába tanulmányútra. A látogatások egyháztörténeti évkönyveinkben fényes lapot fognak betölteni, s lélekemelőleg fognak hatni még utódainkra is nemzedékrőlnemzedékre.

Ami jelen egyházi főtanácsunkat illeti, a tárgysorozat a tagok kezében van. A legfontosabb tárgy kétségen kívül a boldog emlékű Fekete Gábor felejthetetlen főgondnokunknak 3 évvel ezelőtt történt halálával üresedésbe jött főgondnoki szék betöltése, amelyet, a közelebbi 2 év alatt egyházi főtanácsi gyűlést nem tarthatván, nem tölthettünk be. Meg vagyok győződve, hogy a választással ismét egy olyan főgondnokot nyerünk meg ez állásra, akinek egyházunk érdekében kifejtendő munkássága iránt teljes bizalommal lehetünk.

Halottainkról évi jelentésemben szoktam rendesen megemlékezni, de nem mulaszthatom el, hogy kettőt megnyitó beszédemben is meg ne sirassak. Az egyik Kozma Ferenc, isk. f. ü. gondnok, a másik Végh Mihály egyházi és püspöki titkár. Mindketten itt a központban munkásságukkal hosszú éveken át oly nagy hasznára voltak egyházunknak,