Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1917. évi augusztus 26., 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1917)

Jegyzőkönyv

27

Egyed Ferencz és Székely Zsigmond lelkész afiai elhuny tárói is a a belső emberek változásáról szóló jelentésemben megemlékeztem. Ezekhez csatolva még Bonca Miklós, Simó József, Veress József egyházi tanácsos és Kelemen Lajos egyszersmind egyházköri felügyelő gondnok afiai halála felett érzett fájó részvétemet. Legyen nyugalma mindnyájoknak csendes s az isteni Gondviselés pótolja ki helyüket sorainkban minél buzgóbb, egyházunkért tenni és áldozni kész tagokkal.

Tisztelettel kérem a Méltóságos és Főtisztelendő egyházi Főtanácsot, méltóztassék évi jelentésemet tudomásul venni és elfogadni.

Kolozsvár, 1917 augusztus hó 2é-én.

atyafi szolgája Ferencz József.

unitárius püspök.

Az E. Főtanács a püspöki évi jelentést megnyugvással veszi tudomásul és a főt. püspök urnák köszönetét nyilvánítja.

Egyben fölkéri a Főtanács a püspük urat, hogy a tábori lelkészekké behívott lelkészek (3) helyettesítéséről, különösen a vallástanitás és istentisztelet tartása érdekében gondoskodni szíveskedjék, mert habár történt is némi intézkedés, mind a két irányban hiány mutatkozott.

11. Az E. K. Tanács 1305 — 1917 sz. alatt beterjeszti évi jelentését:

Méltóságos és Főtisztelendő Egyházi Főtanács 1

Egy évi működésről tesszük meg jelentésünket. Az elmúlt évben E. Főtanácsunk üléseit a legnagyobb aggodalom érzései között fejeztük be. Méltán aggódhattunk. A szomszéd Oláh-ország becstelen módon támadt drága hazánkra és a minket unitáriusokat egyházilag is oly közelről érdeklő Székelyföld több helyén igen rövid idő múlva ellenség dúlt, pusztított s nemcsak anyagi javak, hanem számos emberélet is áldozatul esett a gonoszságnak. Hála az isteni őrködő gondviselésnek a gonoszság uralma nem tartott sokáig. Vitéz katonáink egyesülten a derék szövetséges hadsereggel, rövid idő allatt diadalt arattak és kiűzték a vad ellenséget szeretett hazánk földéről. Azokon a helyeken, ahol ellenség járt pusztulás hirdette garázdálkodásukat. Számos egyházközségünk, belsőembereink és híveink szenvedtek érzékeny károkat s hálát adhatunk Istennek a nagyobb veszedelmektől megmentésért. Különösen a háromszéki