Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1917. évi augusztus 26., 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1917)
Jegyzőkönyv
9 Nemcsak a magam, hanem egyházi Főtanácsunk nevében is üdvözöllek hát mélyen tisztelt Barátom, főgondnokságod -25-ik évfordulóján, mely a napokban telik be, 1892-bcn október 30-án választván meg Téged ugyancsak Kolozsvárt tartott egyházi Főtanácsunk a legnagyobb egyetértéssel és lelkesedéssel főgondnokodnak s Te már az 5-ik vagy a Petrichevich-Horváth családból ez álláson. Kézzel fogható bizonyítéka ez annak, hogy a mig sokan, legtöbben azon nagynevű családok közül, a kik unitárius Egyházunk megalapításával az egyház tagjaivá lettek, a mint az idők nem kedvezlek az unitárius vallásnak s nem sütkérezhettek, mint János Zsigmond alatt a fejedelmi udvar fénykörében, azt el is hagyták, a Petrichevich Horváth család nemcsak állandóan hive maradt egyházunknak, hanem abban tagjai vezető helyet foglaltak el s a legválságosabb időkben bitbuzgóságukkal. az Egyház érdekében kifejteit munkásságukkal és áddozatkészségökkel oly érdemeket szereztek magoknak, hogy emléküket áldva, nevöket mint mi a jelenkor gyermekei, utódaink is ncmzetségről-ncmzetségre tisztelni fogják. Igen, a Petrichevich-Horváth név már történeti jelentőséget nyert s arany betűkkel van beírva különösen egyháztörténetünk évkönyveibe s a mi efeletti örömünket még neveli, hogy annak fénye az idővel sem homályosodik, sőt tovább tart és növekedik. Bizonyítéka ennek az a 25 év a melyet Te, igen tisztelt barátom, főgondnoki állásodban eltöltöttél. Nem kísérlem meg csak vázlatosan is icámutatni Egyházunk érdekében a 25 év alatt kifejtett munkásságodra. különösen napjainkban páratlan á'dozatkészségedr:. Hiszen csak én megbízásodból közel 9000 kor. adományodat osztottam szét az általad megje; lölt célokra, de a mennyire utána járhattam, a tanuló ifjúság számára az igazgató, a Dávid Ferencz Egylet javára a titkár kezén átment adományaiddal többre megy 25000 koronánál. Nem lehet senki e teremben sőt egész Egyházunkban, ha csak jegyzőkönyveinket és egyházi lap ainkat olvassa, a ki a Te bőkezű adományozásaidról tudomással ne bírna Legyen elég hát annyit mondanom, hogy senki Egyházunkat jobban nem szeretheti, mint Te szereted, senki annak ügyei iránt nagyobb érdeklődéssel nem viseltetik, mint Te viseltet el, senki annak előmencte'ét, haladását, virágzását inkább nem óhajthatja, mint Te óhajtod és senki állásából kifolyó kötelességeit lelkiismeretesebben nem teljesiiheti, mint Te teljesíted. Ezért tisztelettel és nagyrabecsüléssel meghajolva előtted mindnyájan üdvözölünk főgondnokságod 25-ik évfordulóján s lelkünk teljessggéből kívánjuk, hogy Isten még sokáig éltessen, tartson meg Tégedet jó erőben és egészségben Egyházunk büszkeségére, mélyen tisztelt családod, a társadalom, hazánk és mindnyájunk örömére még hosszú éveken át. Egyben fogadd ugyancsak tiszteletünk és nagyrabecsülésünk jeléül azt, hogy főgongnokságod 25-ik évfordulója alkalmából arcképedet lefestettük tanácstermünk részére, hogy álljon ez is ott Egyházunk több nagyjainak és jeleseinek arcképeivel, buzdításul azoknak, kik időről időre hivatva lesznek Egyházunk ügyei felett tanácskozni. Az egyházkörök nevében: Osváth Gáoor felsőfehérköri esperes, ürmösi lelkész üdvözli : Méltóságos Báró Főgondnok úr Az 1892 évi Egyházi Főtanács, mikor a méltóságos báró urat egyházunk fögondnokavá megválasztotta, mintha látnoki lélekkel birt volna’olyan szerencsés, olyan kitűnő választást csinált, hogy mi lelkészek, kik ma Méltóságodat 25 éves főgondnokságának áldásos munkálkodásából kifolyólag szeretettel és
