Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1916. évi augusztus 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1916)
Jegyzőkönyv
Ez, amit egyházam nevében, ,a Méltőságos és 'Főtiszn telendő püspök urnák őszinte szívből kívánok életénjek ezen nevezetes napján. A kitörő lelkes éljenzést követőleg G-vidó Béla esperes alia üdvözli az egyház lelkészi- és belsőembertestülete nevében: Méltőságos és Főtisztelendő Püspök Ür! Atyai Főpászitorunk! A liü ragaszkodás, az önzetlen szeretet és határta-, lan tisztelet teljes mértékben nyilatkoznak1 meg lelkészi karunk egyetemében is e nagy napon, mely Méltóságod püspökségének 40-ik évfordulóját oly bensőségteljesen családi ünnepünkké avatta. Lelkészi karunk egyetemének ne• vében köszöntőm, üdvözlöm Méltóságodat egyházunk tör* tünetében páratlanul álló eme lélekemelő alkalomból. A püspöki székben negyven év, valóban a ritkaságok közé tartozik. A közélet mezején csak 30—40 év is egy egész élet munkaköréit öleli fel. Méltóságod közéleti munkássága pedig már a hatvanadik évnél tart szívós kitartással, élénk szellemi éberséggel. Méltóságod életpályájának főbb mozzanatai csodás, nggy évszámokkal beszélnek előttünk. Minket a lelkészi kart, kiknek szerénv köréből emelkedett Méltóságod arra a nagy, a valódi dicsőségnek arra a ritka magaslatára, minket tanítványait, lelkészkarunkat a negyven éves püspöki méltóság boldogókká tesz. Boldogságunkban, mint édes övéi, úgy köszöntjük Méltóságodat. Áldjuk az isteni gondviselést, hogy Méltóságodat tette bölcs Vezérünkké és hálásak vagyunk Méltóságod iránt annyi értékes alkotásáért... Méltőságos ‘Uram, hitünk szerint, az élet Istentől jő, de azt értékessé az ember teszi. Ezért a hosszú életnek, a hosszú, a nagy életpályának jelentőséget nem éppen az évek száma, hanem az elvégzett munka s a fen maradó alkotásoknak értéke adja meg. Méltóságodnak a lelkészkedés és a lelkészi kar 'érdekében teljesített minden mun-*
