Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1916. évi augusztus 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1916)

Jegyzőkönyv

81

gyűjtött, lisztcédulák kézbesítésénél segédkezett, amiért a városi hatóságtól egynehányan jutalomban, egynehányan pedig nyilvános dicséretben részesültek. Tavalyi kerti és mezei munkásságuk eredményéül jelentem, hogy a Kismezőn és Táborhegyen összesen 238 q. burgonyát és 27 54 q. tengerit termeltünk. Az idénre vetőmagnak eltettünk 20'50 q. burgonyát, a tanulóknak és iskolaszolgák feleségeinek egy napért 10 kg.-t számítva kiadtunk 27'26q-t, ezenfelül a szolgák feleségeinek minden gyermekük után 50 kg-t. A fennmaradó burgonyát a konviktusnak (8948 q.) s egyeseknek q-ként 5 kor. áron adtuk el akkor, amikor a városon 10—12 korona volt az ára, a esős tengerit 10 koronáért. Maradt tiszta haszon 827 kor. 94 fill., mely összegből hadiárva tanulóink segélyezésére fogunk alapot teremteni. E munkát az idén is folytattuk és folytatjuk nagyobb területen és kisebb munkaerővel, de abban az erős hitben és meggyőződésben, hogy ez hazafiui kötelességünk és a nemzeti erő gyarapításának tőlünk telhető egyik módja. Beteg katonák részére az idén is bőven adtak szeretetadományokat, melyekről az Értesítő 82-ik lapja részletes kimutatásban elszámol, valamint tábori levél és levelező gyűjtést is folytatták az Erdélyi Múzeum részére s ez irányú buzgalmukkal valósággal megalapítói lettek az Erdélyi Múzeum levéltára háborús leveles emlékei gyűjteményének, amiért a Múzeum igazgatósága többeket kitüntetett. Az idén is folytattuk a rossz internátusi elhelyezkedés és a testgyakorlás hiányos taníthatása miatt már a múlt évben megkezdett kirándulásokat és sétákat, amelyeket a Miniszter úr az idén országosan elrendelt. Ezeket Kelemen Lajos tanárunk fáradhatatlan buzgósággal vezette.

Általában jóleső megelégedéssel jegyezzük meg, hogy némely háborús intézkedésünket (kerti és mezei munka, kirándulások és séták) a Miniszter úr átvette s országosán elrendelte.

Ami azt illeti, hogy milyen hatással volt a háború az előmenetelre, szolgalomra és magaviseletre, arra nézve sajnálattal kell megállapítanunk, hogy csak nagyon kevés tanulót sarkalt nagyobb szorgalomra és komoly kötelesség teljesítésre. Az osztályozás, kiváltképen a felső osztályokban nem mutatja az elémenetelnek hű és tárgyilagos képét. Á besorozott tanulók a helyzet kényszerűségét kihasználták s igy olyan tanulóknak is kellett bizonyítványt adnunk, akik a követelményeknek a Iegméltányosabb megítélés szerint sem feleltek meg. A helyzet kihasználásának ténye nem vet kedvező fényt erkölcsi habitusuk és kötelességérzetük erejére és integritására. Igen szomorú tapasztalatokat sze reztünk a katonai szolgálatot teljesítő tanulók magánvizsgáinál is. De persze ezt az eléjük állított helyzet lehetetlenségének kell tulajdonítanunk.

6