Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1916. évi augusztus 27. és 28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1916)
Jegyzőkönyv
18 szavakban ki nem fejezhető, de lelkemben annál mélyebben érzett köszönetéinek és hálámat. Istennek mindenj* áldása legyen szeretett egyházunkon, legyen drága hazánkon és apostoli királyunkon! Az E. Főtanács az első üdvözlő szó elhangzása után testületileg fölállva veszi körül szeretett főpásztorát, aki az egyháznak 350 hosszú és sok vésszel, viharral és viszontagsággal terhelt esztendejéből, mint püspök, 40-et szolgált. El nem titkolható öröm súgárzik a jelenlevő tanácsosok arcáról. Öröm a fölött a bizonyos igazság fölött, hogy Ferencz József püspökké választásának szerencsés esztendeje 1876 óta az egyházi alkotások szép sorozata létesült. Öröm a fölött, hogy ezt az időt választotta ki unitárius híveink gazdagja és szegényének egész serege arra, hogy a vallásos élet és a nevelésügy felvirágoztatására fordítsa vagyonát egészen vagy nélkülözhető részben. Öröm a fölött, hogy Ferencz Józsefben olyan vezére volt, aki soha nem csökkenő buzgósággal irányította és vezette híveinek gyarapító és jótékonyan építő munkáját. Öröm a fölött, hogy a magyar állam mindenkori kormányát nemcsak az E. Fő- és Képviselőtanács határozatai végrehajtásával, hanem saját személyes tekintélyével is időről-időre sikeresen tudta megnyerni egyházi és iskolai szükségleteink anyagi támogatására és kielégítésére. Az ünnepélyes visszaemlékezés és abból fakadó tisztelet lelkes hangulatát nehány pillanatra még az a fájdalmas tudat sem jankasztotta, hogy szeretett hazánkat a külső ellenség minden oldalról körülvette,
