Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)
Jegyzőkönyv
40 dióhéjban is vázoljam, — én jellemét kutatom — s ezt önvallomásában vélem feltalálni mit igy domborított ki: „egész életemben, gyermekségem óta, egy szent célért küzdöttem, — sokszor gúny és nevetés tárgya voltam, rongyosan jártam, magamtól minden élvezetet megvontam, — csakhogy az elémbe tűzött nagy célt megközelítsem, — meg akartam mutatni, hogy szegény legény is hasznára lehet a társadalomnak, — az emberiségnek, nemzetének, erős akarattal. Isten megáldotta igyekezetemet, — jutalmazta fáradságomat, — egyházunk és ebben székely nemzetünk élvezni fogja sok gonddal ápolt munkám gyümölcseit“. Adja Isten, hogy okosan és hasznosan élvezze. íme a jellem! Nemes célt tűz maga elébe, megmutatni az előitéletnek, hogy szegény legény is hasznos tagja lehet az emberiségnek, (ez a demokratia) e cél megközelitésére önmegtagadással, lankadatlan fáradozással munkál, (ez a férfiasság). Mint dolgos méh, ernyedetlen szorgalommal munkálkodott, — hogy a gyűjtött mézet vederrel nyújtsa másoknak (ez az altruizmus) nyújtja egyházunknak, és abban fajunknak, — nyújtja azoknak, a kiket egész szivével szeretett. Furcsa érzés is az a szeretet. Ez elvontan nem létezhet, tettekben kell megnyilatkoznia. Ideig, óráig nagy önmegtartóztatással visszafojtható a megnyilatkozás — és Berde az önmegtartóztatás mintaképe volt. Tette szerénységből, — tette azért, hogy az elismerést kikerülje, — jutalmát, — csupán saját öntudatában találta, — édes gyönyörének ad kifejezést, midőn megállapítja, hogy Isten megsegítette s egyházunk és fajunk élvezni fogja annak gyümölcseit. íme a jellem; ime az igazi unitárius magyar mintaképe. Nagy érték egyházunknak az a fejedelmi vagyon, melyet végrendeletében nekünk juttatott; de százszor nagyobb érték azaz erkölcsi példa, — melyet életével, jellemével örökségül hagyott. Ép testben lakozik az ép lélek. A vallásközösség egészséges szervezetében fejlődhetik áldásos tevékenység. Berde Mózsa fejedelmi hagyományával egyházunk egészséges szervezetének lehetőségét biztosította; — szavaival zárom: „adja Isten hogy okosan és haszonnal élvezzük“ s útmutatásul hagyta, hogy „okosan és haszonnal“, élvezzük s igy reánk vár a nemes feladat példanyujtásának felhasználásával az ép testet kiépítsük s abban az ép lélek zavartalan működését biztosítsuk. A nagy Berdénk, Berde Mózsa emlékére emelem a serleget; — szelleme soká, mindörökké éljen! Ezután az ünnepelt főpásztorra és a vendégekre hangzottak el tartalmas felköszöntők.
