Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)

Jegyzőkönyv

33

legséggel viszonoztam, sőt amit alig reméltem, ugyancsak W. Wendte úr elküldötte ez évre is a társulat szokott 250 dollár segélyét budapesti s kapcsolatban levő egyházközségeink számára. Megérdemli, hogy ennek a levelének zái sorait itt emlékezetben hagyjam: „Mi — úgymond — testvéri érdeklődéssel kisérjük figyelemmel a napi tudósításokat, amint azokat lapjainkból olvassuk és kérjük Istent, hogy bármi legyen a háború kimenetele, Magyarország terület s minden más nemzeti veszteség nélkül kerüljön ki abból és hogy a mi testvéreinket Magyarországon személyi és vallási életükben komolyabb szenvedés ne érje. Mindnyájokat testvéri szeretettel üdvözlöm." Mire én válaszomban megírtam, hogy mi igazságos ügyünkbe bízva, teljes reménnyel vagyunk aziránt, hogy ebből a háborúból győzelemmel fogunk kikerülni. Angliába Estiin Carpenter urat, az oxfordi hittani intézet igazgatóját pedig magam kerestem meg egy levéllel, amely először visszajött, de másodszor valahogy mégis csak kezéhez jutott, amely levelemben arra kértem Carpenter urat, hogy ha lehet találja módját és járjon utána, hogy dr. Kiss Elek, lelkészjelőltünk engedélyt kapjon a hazajövetelre Oxfordból; mert reá nagy szükségünk lenne, több egyházközségünkben nem lévén lelkész. Erre julius 14-én kaptam meg válaszát, hogy amit igazán nem reméltem dr. Kiss Elek az engedélyt megkapta a hazajövetelre s rövid időn itthon lesz. Carpenter úrnak ez eljárásáért köszönetemet nyilvánítottam. Talán valahogy ezt a levelemet is megkapja. Levelében különben nagy elismeréssel nyilatkozott a dr. Kiss Elek tehetségéről, szorgalmas tanulásáról s munkásságáról, valamint sajnálatát fejezte, hogy oly két nemzet, mint a mienk és az övék, akiknek semmi okuk nincs a viszálykodásra, sodródtak ily ellenségeskedésbe; de reméli, hogy ez az iszonyú háború mielőbb véget ér s ismét megújíthatjuk a megelőzött években szerencsésen folytatott egybeköttetésünket. Dr. Kiss Elek csakugyan még júliusban szerencsésen haza is jött s már ki is neveztem lelkésznek Kissolymosra.

6. Még csak halottaink sírjára teszem le a megemlékezés kegyeletes koszorúját. Nagy aratása volt a halálnak itthon egyházi tanácsosaink között is múlt évi főtanácsunk óta. Id. báró Daniel Gábor t. főgondnokunkat már megnyitó beszédemben elsirattam. Elhunyt lelkészeinket Kiss Aladár olthévizi és Demeter Dénes, hom.-karácsonfalvi lelkészeket, kik közül utóbbi egyházi tanácsos is volt, szintén részvéttel jegyeztem fel az elhunyt lelkészek között. E gyászlapra tartoznak továbbá Borbély Sámuel nyug. kir. tanfelügyelő, Schuller József nyug. kir. táblai bíró, id. Gál Zsigmond nyug. árvaszéki elnök, Kénosi Sándor Lajos rápolti birtokos, Nagy Miklós bánffyhunyadi gyógyszerész, Ürmössi Lajos kolozsvári iró, dr. Géléi Lajos zalatnai bányaorvos, dr. Barabás Ábel, főgimná-3