Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1915. évi augusztus 29. és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlése Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1915)

Jegyzőkönyv

27

Tanács kéri az E. Főtanácsot — fájó érzéssel tett jelentését — tudomásul venni és az elhunyt emlékét jegyzőkönyvében megörökíteni.

E. Főtanács megilletődéssel iktatja jegyzőkönyvébe, hogy ősz pátriárkája, id. báró Daniel Gábor, aki az emberi kor rendes határát is meghaladó idő alatt volt tagja Főtanácsunknak, csöndesen, érdemeihez méltó jutalomképpen, az Urban elhúnyt. Élete egyházunk történelmének reményre jogosító korszakában kezdődött, de súlyos csapások, nehéz küzdelmek között folytatódott, mígnem újból fényre derült és az ő iskolai felügyelő, majd egyházi főgondnoki hosszú működése alatt megedződve, erősödve virágozni kezdett. E Főtanácsunk még akkor is érezte gyakorlati bölcsessége jótékony hatását egyházi ügyeinkben, a mikor már letette volt a rendes főgondnokságot s megelégedhetett volna addigi érdemei után az E. Főtanács tagjai között élő tartós, mély tisztelettel.

Az E. Főtanács megnyugvással veszi tudomásul, hogy az E. K. Tanács gondoskodott egyházunk hálás elismerő tiszteletének a temetésen és a jegyzőkönyvében is kifejezéséről. A maga részéről óhajtja, hogy az az egy házias érzés, az a fenkölt gondolkozás, az az áldozatrakészség, az a mindenre kiterjedő figyelem, a haladásnak az az őszinte munkálása, sürgetése, megbecsülése, ami báró id. Daniel Gábor főgondnokot egész életében jellemezte, legyen és maradjon termékenyítő minta és példánykép a most élő és az ezután következő nemzedékek előtt időtlen időkig.