Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1914. évi november hó 29 és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlései Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1914)

Jegyzőkönyv

84

életet éljenek. Emberré, de vallásos, egymásért áldozni is kész emberré neveljük.

III.

Irányelvek. A vallástanitás anyagának kijelölése.

Az unitárius vallásra alkalmazhatjuk Lessing ezen öyökértékü szavait: »Az egyház tana egyszerű, könnyen érthető, nem tan, hanem maga az élét, a szeretet élete Istenben s felebarátainkkal való közösségiben.«

Ha e tan maga az: élet, akkor ezt az életet kell, hogy nyújtsuk növendékeinknek, az élet pedig egymagáiban is megragadó a gyermeki lélekre. Ha így az életet, oktatásunk anyagát kiválogatni s elrendezni a modern pedagógiai szempontok, a módszertani elvek szerint tudjuk, akkor semmit könnyebben tanítani nem fogunk, mint a vallást, semmi oly vonzó és kedves nem lesz, mint az az idő, mit érré fordítunk.

Általánosan tudott dologi, hogy a gyermek fejlődésben okszerű fokozatok vannak, mint amelyet a történelem tanítása az emberiség fejlődési menetéről mutat.

Tantervűnk készítésének a történeti fejlődés elvét kellett követnie, ha az életet akarta nyújtani. Fejlődés van mindenben, »úgy az egyesek, mint népek alacsony szellemi és erkölcsi fokiról magasabb fokra emelkednek, erkölcsi érzületükben;, tudatukban emelkedő haladás észlelhető«. Ez a szábíály alkalmazható a gyermeki lélek fejlődésére is. Ismernünk kell tehát a lélek ezen fokozatos fejlődésiét, hogy aztán a fejlődési fokoknak megfelelő tananyagot kiválaszthassuk.

Ha ezt. az elvet alapul elfogadjuk s ha az emberiség történeti fejlődésének útjait követjük, ha az egyén és az összeség fejlődési fokai alapján kiválogatjuk az összeség fejlődő életéből azokat a fokozatokat, melyek mint kiaszszikus típusok a növendékek érdeklődését állandóan táplálják s ezeket az általános tanterv fokozataival koncentrikus kapcsolatba hozzuk, akkor oly képzet- és gondolatcsoportokat nyújtunk, melyek akár magukban, akár el-