Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1914. évi november hó 29 és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlései Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1914)

Jegyzőkönyv

rendezéséről tegyen a jövő évi főtanácsnak véleményes jelentést.

Az E. Főtanács megütközéssel és fájdalmas érzéssel értesül arról a nagyon elszomorító eljárásról, amely a mi egyházunkban nemcsak szokatlan, hanem eleddig ismeretlen is volt, hogy egy lelkész az egyházközség vagyonát jogtalanul saját céljaira fordította. Veress György volt brassói lelkésznek az eljárása nemcsak azért szül megrendítő botránkozást, mert egyházközsége vagyoni alapjait tönkretette, hanem azért is, mert erre a célra olyan fogásokhoz és eszközökhöz nyúlt, amelyeket csak elvetemült és erkölcsileg züllött egyének szoktak fölhasználni. Az E. Főtanács mély fájdalmát növeli még az a körülmény is, hogy Veress György egy jóravaló hivatalnoktársát fondorlattal félrevezette. Midőn az E Főtanács mindezeket kifejezi, egyben Veress Györgyöt, mint lelkészt, annyira hitelvesztettnek nyílvánítja, hogy őt az unitárius lelkészek egyetlen jelvényére, a palást viselésére egyházunkban méltatlannak találja, semminemuT lelkészi szolgálatra nem alkalmazza, meg nem bizza és az unitárius lelkészek névsorából törli.

Az E. Főtanács meleg rokonszenvét nyílvánítja a brassói egyházközség iránt, a melyet ez a csapás annyival súlyosabban érint, mivel még kezdő egyházközség.

Az E. Főtanács az egyházközségnek nemcsak erkölcsi bátorsága helyreállítására, hanem anyagi támogatására is készségét nyílvánítja, mert reméli, hogy ottani szépszámú híveink fokozni fogják azt a lelkes

79