Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1914. évi november hó 29 és 30. napjain Kolozsvárt tartott gyűlései Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1914)

Jegyzőkönyv

6

latkozott meg !az emberekben a felebaráti, a keresztény szeretet, mint ezekben a szomorú és válságos napokban. Remélem, bogy az a köriratom is, melyet lelkészeinkhez intéztem, felhiva őket, hogy most fokozott mértékben gyakorolják a kúria pastoralíst, nem volt pusztában elhangzott kiáltás. De azért nem mulaszthatom el ez alkalmat is felhasználni arra, hogy ezt ismételten figyelműikbe ne ajánljam. Adja Isten, hogy hiveink közül minél kevesebben jussanak a háború miatt özvegységre, árvaságra vagy munkaképtelenségre. De hogy lesznek, az bizonyos. Vegyék hát szivükre ezeknek a sorsát. Ha egy könnycseppet letörölhetnek, ha ie|g!y szenvedőnek bánatát és fájdalmát vigasztaló szavaikkal enyhíthetik s Isten iránti bitében és bizalmában megerősít hetik, ha egy elhagyatott tanácstalannak jó tanácsot adhatnak, ha egy szerencsétlen nyomorulton segíthetnek s részére a mások jó indulatát megnyerhetik, mind ezzel jobban betöltik tiszt őket s inkább megfelelnek hivatásuknak, mint legékesebb templomi szónoklataikkal. Ámbár erről sem szabad meg felejtkezniük, vagy elhanyagolniuk.

Általában pedig mindnyájan, akiket korunk és hivatali állásunk felment attól, hogy fegyvert fogva részt vegyünk hazánk érdekében e világháborúban, teljesítsük lelkiismeretesen mindazokat a kötelességeket, amelyek helyzetünkben reánk tartoznak, s amelyeknek teljesítésével mi is hozzá járulhatunk a remélt és óhajtott diadalhoz.

Bocsásson meg a Méllóságos é,s Főtiszteiemdő Eglyliázi Főtanács, hogy ennyi idejét lefoglaltam olyí dlolgokkal, lamelyek szorosan véve nem ;is tartoznának ide. De ugyan ki tud ma azoktól, amikről szóltam, megszaba-« dúlni? Hiszen talán mindnyájan ezekkel fekszünk le, ezekkel kelünk fel és ezekről is álmodozunk. Különben is a tárgysorozatot a meghívóikkal együtt kiküldöttük. Azokból mindnyájan megismerhették, hogy minő tárgyai lesznek jelen főtanácsi gyűlésünknek. Többet is tűzhettünk volna ki, de néhányat, különösen az egyházköri indítványok közül visszatartottunk más alkalomra, nem is készíthetvén