Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1913. évi október hó 26-28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1913)

Jegyzőkönyv

5

megküzdenünk a megnehezedett életviszonyok s folyton szaporodó igények miatt, amelyek egyházi életünkre is, mind súlyosabb teherként nehezednek. Sőt e tekintetben nem tagadom, Méltóságos és Főtisztelendő Egyházi Főtanács, hogy nekem, aki több mint 50, közel 60 éV óta szolgálom egyházunkat, nem egyszer a legnehezebb viszonyok között volt alkalmam látni, hogy csak az 50-es évekre hivatkozzam, aligha több aggodalom szorongatta volna lelkemet, mint mostanában. Lehet, hogy ez csak korommal járó gyengeség. Én hanyatlóm s azt hiszem, hogy körülöttem minden hanyatlik éis romlik: a társadalom, a haza, a nemzet, — és egyházunk sorsa és állapota is. De annyi bizonyos, hogy nem egyszer azon kapom rajta magamat, hogy azon gondolkozom, hát hogy van az mégis, hogy most, midőn vagyoni erőnk jóval nagyobb, mint 10—20. hát még 50 évvel ezelőtt s egy nehány ezerből állott költségvetésünk most százezrekre terjed ki, a második főgimnáziumot építtetjük, eigy kis bólthajtásos szoba helyett e díszes teremben tanácskozhatunk, hogy van az mégis, hogy több panasz innen is, onnan is, nagyobb az elégedetlenség itt is, ott is s hova jutunk, ha mind így megy? Nem jut-e egyházunk olyan siralmas helyzetbe, amiből aztán nehéz lesz ki vergődni? Mert ki tudja, hogy mikor lesz s lesz-e még egy Berde Múzsánk? Pedig valljuk meg az igazat, hogy az ő s még más áldott emlékű újabbkori jóltevőink szintén jelentékeny alapítványai mellett is, az államsegély nélkül már eddig fennakadtunk volna s nem tudom mitevők lennénk.

Csakhogy püspökünk is megtalálta a mentő csőinakot! Hiszen mi is abban ülve, oda se nézünk az egyházunk hajóját fenyegető hullámoknak! Mintha ilyenforma megjegyzéseket hallanék innen is, onnan is elsurranni a levegőben szavaimra. Hát igaz, hogy az államsegélyhez nem csak igényünk, de jogunk is van az 1848. évi XX. t.-c. alapján. Ezért talán, amint méltóztatnak tudni, kétszer ás felszólaltam a főrendiházban s nem is minden eredmény nélkül, annak felemelése iránt, ez évben pedig