Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1913. évi október hó 26-28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1913)

Jegyzőkönyv

54

alkotják beszédének összes anyagát. A beszéd főtétele, felosztása megfelelő volna, de nincsenek kidolgozva. Az értelemhez szólás megvan a beszédben, de egyéb — az érzelem és akarat megindítása — hiányzik.

2. Jelige: »Múlton épül a jövő.« Értelmetlen, logikátlan mondathalmaz az egész beszéd. A bevezetés nem felel meg céljának. Nincs tárgykitűzés, sem felosztás. E beszéd nem törődik a prédikáció kellékeivel.

3. Jelige: »Mindeneket megpróbáljatok és ami jó. azt megtartsátok.« Bevezetésében szép gondolatok, erőteljes kifejezések, szónoki erő nyilatkoznak meg. Pár kifejezése miatt deistikus gondolkozás gyanújával lehet illetni az írót. Főtételének megválasztása nem szerencsés, a részek éppenséggel esetlenek. Mivel az alapige lényegét író nem értette meg, beszéde összefüggéstelen mondathalmaz, megfelelő tárgyalás és bizionyitás nélkül. E munka inkább nevezhető la keresztelési formula mellett védőbeszédnek, mint prédikációnak. A beszéd vége felé, hol legerősebbnek kellene lennie, a beszéd letörik, sőt eddigi tárgyától eltérően más tárgyra tér át. Ezért cél és egység e beszédből nem domborodik ki.

4. Jelige; «Pro fedi ergo docete omnes gén les, baptisantes eos in nőmén pa'tris et filii et spirilus sancti.« Eleget magyaráz, sőt bizonyítani és az akaratot megnyerni is törekszik, de e mű nem prédikáció, hanem inkább keresztelési agenda s ilyennek is kuszáltnak mondható.

5. Jelige: »A betű megöl.« Jó bevezetés, jó tárgy és tárgykitűzés s megfelelő felosztás. Az első részben igen sokat foglalkozik Jézusnak a kereszteléshez való viszonyával s annyit magyarázza a keresztelési, hogy szükségtelen és fölösleges munkájával beszédét ellapositja, unalmassá teszi. Más felekezetekkel is vitatkozik, ez is fölösleges, hiszen mindenkire nézve legjobb, ha a maga háza előtt seper. A megfelelő befejezést elejti, pedig egy olyan gondolkozó és gondolatokkal dolgozó egyénnek, aminőnek e beszéd írója látszik, tudni kell, hogy mily fontos része a beszédnek a befejezés. Minthogy pedig a befejezést író elejti, a beszédnek célja és eszméje nem domborodik ki.