Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyházi Főtanács 1913. évi október hó 26-28. napjain Kolozsvárt tartott gyűlésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1913)

Jegyzőkönyv

4é

tozik, hogy a keresztények nemcsak egymást, hanem valláskülömbség nélkül mindenkit kezdenek szerelni, becsülni és keresni az utat, és módot, hogy egymást jobban megértsék s vallásukban az alapigazságot fölismerjék, azzal lelkűket gazdagítsák és hitüket erősítsék. A keresztény szellem megnyilatkozásainak gyönyörű kifejezői azok az emlékművek, a melyeket közös akarattal, felekezeti kiilömbsitg nélkül, emeltek Genfben Calvinnak és társainak, Vienneban Sérvéinek, Firenzében Savonarolanak, Prágában Hussnak, Párisban Coligny-nek.

1910-ben fölemelő ünnepségek között újították töl emlékét és méltatták érdemeit hazánk egyik reformátori szellemének: Dávid Ferencnek. Erre az ünnepélyre hazánk mindenük egyháza elküldötte képviselőjét, akik örökre emlékezetes szavakban fejezték ki, hogy mi mindnyájan egyek vagyunk a Krisztusban annál a hitnél fogva, a mely Istennek ajándéka.

Az emlékünnep nemzeti jellegét nemzetközivé emelte Anglia és Amerika szabadelvű egyházainak itt megjelent 100 tagú küldöttsége.

Az a buzgó lélek, amely oly meghatóan nyilatkozott meg a nagy férfiú emléke ünnepén, reméljük, nem log tétlen maradni az állandó emlék megteremtése munkájában sem.

Azon az emlékünnepségen határoztuk el, hogy a Dávid Ferenc fogsága és 1579-ben bekövetkezett halála helyén, Déván, emlék-imaházat fogunk emelni. Ott a helyszínén, az ünnepélyen, a külföldiek már meg is kezdették az adakozást. A Hunyadmegyei Régészeti-Társulat kijelentette, hogy a Vár területén helyet enged a szent célra. A magyar állam, mint a várterület tulajdonosa, a Társulat szándékát helveslőleg jóváhagyta. Ezen örömhír hallatára a Párisi Nemzetközi Vallásügyi Kongresszus vezetői kijelentették, hogy a dévai Dávid Ferenc-emlékimaház építése költségeiben részt óhajtanak venni, a gyűjtést már a jelen évben meg is kezdik.

Aranykönyvet nyitunk a vallásos buzgóság adomá-