Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1912. évi október hó 27-29-én napjain Kolozsvárt tartott gyűlésének Jegyzőkönyve (Kolozsvár, 1912)
Jegyzőkönyv
16 kerületenként 14000 koronát szavazott meg, 2000 koronával tehát ismét többet, mint amennyi a múlt évben volt. Legyen áldott a nagy alapitó emléke! 5. Püspöki vizsgalatot tartottam ez évben torockói egyházközségünkben. Alig van olyan egyházközségünk, amelyet szívesebben látogatnék meg, mint ezt, mert lorockói egyházközségünkben a hithűség mellett az áldozatkészségnek is mindig oly jeleivel találkozom, amelyek, valóban mondhatom, páratlanok. Nem is említve az időközi kisebb ajándékokat és adományokat: arasztali díszítményeket, urvacsorai bort és kenyeret, közelebbről új harangok vételére a hívektől gyűlt 2000 koronát meghaladó összeget s. t. b. nincs olyan év, amelyben torockói egyházközségünk hívei közül egyik vagy másik kisebb vagy nagyobb alapítványt ne tenne családi öröme vagy fájdalma emlékére. Hogy mit jelent ez, iegyen elég rámutatnom ez úton jelenleg meglevő alapítványai összegére, mely 45499 korona 97 fillért tesz ki, 35942 korona közgazdasági és dézsmakárpótlási alapjuk mellet!. Alapítványaik utóbbi vizsgálatom óta, mely igaz, hogy most kivételesen 5 évre húzódott el, 10468 korona 90 fillérrel gyarapodott, tehát évenként mégis 2000 koronára megy. Melyik egyházközségünk tanúsít ilyen áldozatkészséget? Pedig torockói egyházközségünk hívei is éppen úgy érzik a mai nehéz életviszonyokat, mint más egyházközségeink hívei, de megvan bennők egyházközségük iránti hagyományos ragaszkodásuk és szerel elök mellett az áldozatkészség iránti hajlandóságuk is, ami sajnos — már-már kihalóban van legtöbb egyházközségünkben annyira, hogy maholnap alig lesz egyházközségünk, amely önmagát önerején fenntartani igyekezzék s ne hárintsa legaprólékosabb szükségleteit is az egyházra. Sajnosán tapasztaljuk ezt as egélyek iránti folyamodásokból, amelyek évenként 100—200 ezer koronára mennek, s hozzá sokszor még olyan hangon tartva, mintha sérelmet szenvednének, ha rázok figyelembe,<liem vétetnek. Vajha e megjegyzésem intésül és buzdításul szolgálna egyházközségeinknek arra,
