Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1911. évi október hó 29-30. napjain Kolozsvárt tartott gyűléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1911)

Jegyzőkönyv

— 59

Az E. K. Tanács mindenkor teljes figyelemmel volt a kántorja ügyének megnyugvást keltő rendezése iránt.

Egyházunk és az egyes egyházközségek helyzetének figyelembevételével tette meg intézkedéseit. És habár a maga részéről is osztja a főtanácsi bizottság nézetét arra nézve, hogy előnyösebb lenne egyházunkra nézve, ha mint régebben a lelkész mellett a kántor is teljesen a mi rendelkezésünkre állana, mint ahogyan ez még ma is megvan azon nehány egyházközségünkben, amelyekben felekezeti iskoláink még megvannak. De figyelemmel egyházunk helyzetére, a mostani rendszer a kántorságnak a községi vagy állami tanítósággal egybekapcsolását nem tartja ép oly károsnak, hogy e miatt minden esetre mindenik egyházközségünkben önálló kántori állásokat teremtsünk annyi szükséglettel küzdő egyházunk terhére.

Éhez képest a következő j ivaslatot terjeszti E. K. Tanácsunk az E. Főtanács elé.

Mondja ki a Főtanács:

1. Óhajtandó lévén, hogy egyházunkban, különösen a nagyobb egyházközségekben önálló kántori állások legyenek, a mennyiben erre valamelyik egyházközségi lakás mellett legalább 1200 kor. évi jövedelmet tud biztosítani, ott önálló kántori állás szervezhessék, s a községi vagy állami tanítósággal jelenleg össze kapcsolt kántori állás a változás alkalmával önálló kántorral töltessék be.

2. Ilyen önálló kántori állásra csak olyan egyén nevezhető ki, aki megfelelő kántori minősítéssel bir és a szervezés alkalmával kötelességei és az istentiszteletek körüli kötelességei mellett körülirandók: nevezetesen, hogy az iskolában, sőt azon kívül is köteles legyen az unitárius tanulóknak templomi énekeinket kiváló szorgalommal tanítani, ifjúsági dalkört állítani és vezetni s lehetőleg zenekart is szervezni- a lelkésznek szükség esetében a vallástanitásban is segítségére lenni s vele egyetértve a téli hónapokban vallásos estélyeket rendezni, azokban tevékeny részt venni s általában az egyházközség anyagi és erkölcsi