Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinati Főtanácsa által, az egyház alapítója és első püspöke: Dávid Ferencz születésének négyszázadik évfordulója alkalmából, Kolozsvárt, 1910. augusztus hó 20. és 21-ik; Déván augusztus hó 23-ik napjain tartott Emlékzsinat rendkívüli üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1910)
Jegyzőkönyv
— 26 — Főtisztelendő püspök ur záróbeszéde után, buzgó imában emelte szivünket Istenhez, aki megsegített minden munkánkban, ünneplésünkben s kérte mindnyájunkra a jó Istennek szerető áldását. Ez ima egész terjedelmében olvasható a függelékben XLVI1I szám alatt. Majd a „Szózat“ dallama hangzott fel s csoportonként vonultunk be az emlékfülkébe megnézni, körüljárni az egykori szenvedések helyén dicsőségül emelt emléktáblát. Kül- és belföldi vendégeinkkel gyönyörködvén egy ideig a vidéknek a vártető külömböző pontjaira nyújtott fenséges panorámájában, csendesen, csoportonként lefelé haladtunk. S mint áhitatos mozlim Mekkát — az örökvárost, vagy mint buzgó keresztény zarándok a Golgothát: mi is szivörömmel, emelkedett lélekkel, uj reményekkel hagytuk el Déva magas várát, a várnak romjait, hiszen uj Golgothának, uj dicső’ ségnek, uj megdicsőülésnek helyévé változott az, a nem keressük többé a holtak közt az élőt; nem keressük a holtak közt azt — öt, aki föltámadott! A várból lejövet, a várhegynek csaknem az aljában, azon a helyen, melyet a hunyadvármegyei történelmi és régészeti társaság ajándékképen egyházunknak ajánlott fel, hogy oda emlék imaház emeltessék, egy zöld fenyőágakból állított szószéken, Harrison János ur tartott rövid angol beszédet az egy begy ült angol, amerikai és magyar testvérekhez, kijelentvén, hogy a jelenlevő angol és amerikai testvérek részéről 1000 K-t adományoznak a Déván építendő emlék imaház költségeire. Visszatérvén a városba, tekintettel arra, hogy angol és amerikai vendégeink legtöbbje a délután 1 órakor induló gyorsvonattal Budapestfelé szándékozott menni, az angol és amerikai vendégeknek a Központi-szállodában villásreggeli szolgáltatott fel, mely alkalommal szívélyesen vettek búcsút a magyar testvérektől. Megható volt azonban az a búcsú, melyet angol és amerikai testvéreink a vasútállomásnál vettek magyar testvéreiktől. Ölelték, csókolták lelkes,
