Boros György: A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1910. évi október hó 30-31. napjain Kolozsvárt tartott gyüléséről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1910)

Jegyzőkönyv

— 5 —

könyv szerint szükség sincs. Amiket abból kiemeltem, ezt is csak azért tettem, hogy igazoljam vele előbbi állításomat, mely szerint ez ünnepélyünket én egyházunk diadalának tartom s tarthatjuk bizonyára mindnyájan. Vajha e diadalérzettől is lelkesíttetve, szent vallásunk és egyházunk iránti szeretetünk ragaszkodásunk és áldozatkészségünk mindnyájunk kebelében fokozódnék s azoknak érdekében mindent megtennénk, amit megtenni kötelességünk is, hogy azt a lobogót, amelyet a korszellem is lengetni kezde, minél magasabbra emelhessük s minél koszoruzottabban adhassuk át utódainknak.

Nagyon sajnálom, mélt. és főtiszt, egyházi főtanács, hogy megnyitó beszédemet nem folytathatom ily örömteljes hangulattal és hangon ; sőt egy igen kellemetlen dologra kell rámutatnom. Értem az úgynevezett Borromeo-encyklikát, mely az egész protestantismust világszerte méltán megbotránkoztatta s szeretem hinni, hogy a katholikusoknak tisztultabb felfogású s nemesebben érző része sem találta benne valami nagy örömét. Ebben az encyklikában a pápa a reformácziót nemcsak tévelygésnek nevezi, amihez már hozza vagyunk szokva, hanem a hit és erkölcs perversitásának bélyegzi s a reformátorokról azt mondja, hogy gőgös és lázadó, alantjáró érzelmű emberek voltak, akiknek hasuk volt az istenük.

A „Ne temere“ után ez az encyklika! A honnan a legtöbb joggal várná az ember, hogy a béke és szeretet szavain kívül más ne hangozzék, a pápai székről, onnan ilyen felháborító ítéletet hallani a reformáczió s annak alkotói felett, ez mégis több annál, hogy a legnagyobb türelem mellett is minden szó nélkül hagyhassuk s legalább vissza ne utasítsuk, annyival inkább, mert abban az ítéletben egy szemernyi igazság sincs. Azt az Ítéletet az egész történelem megczáfolja. Avagy nem éppen a katholikus egyháznak romlottsága, viszszaélései s papjai nagy részének is erkölcstelensége abban az időben, hozta-e létre a reformácziót ? Sikerült volna-e ez azzal a nagyhatalommal szemben, a mivel a pápák akkor rendelkeztek, ha a reformácziónak nem lett volna meg az az ethikai alapja, a melyen az felépült és áll. S ma is mely államokban tisztultabbak az erkölcsök s áll magasabban a mi