Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1909. évi augusztus hó 29-31. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1909)

Jegyzőkönyv

— 7 —

a f. évre ki is utalta. Nem tagadom, hogy felterjesztéseink után, a melyekben egyházunk szükségleteit kimutattuk, többre is számíthattunk volna. De a mellett, hogy gondolatom szerint, ezzel még nincs elzárva az útja annak, hogy az állam e czimen az egyházakat s igy a mi egyházunkat is idővel további segélyben részesítse, tekintettel különösen arra, hogy megelőzőleg élvezett egyházi államsegélyünk alig 2 évvel ezelőtt 42 ezer koronáról 100 ezer koronára emeltetett, ami tudomásom szerint is tényleg befolyt a szóban levő 120.000 korona segélyösszeg megállapítására, azzal mégis meg lehetünk elégedve, sőt hálás köszönettel tartozunk azért úgy a törvényhozásnak, mint az az iránt előterjesztést tett vallás- és közoktatásügyi Miniszter Gróf Apponyi Albert ur őnagyméltóságának, annyival inkább, mert a mi egyházunk mindez ideig még nem kényeztetett el annyira, hogy az állammal szemben túlzott követeléseket engedhessen meg magának. Ezen 120.000 korona felhasználására nézve az E. K. Tanács egy javaslatot készített, mely a főtanács eleibe fog terjesztetni s tekintettel arra, hogy azt a javaslatot az E. K. Tanács a legnagyobb körültekintéssel és megfontolással készítette, remélem, hogy azt minden lényegesebb változtatás nélkül, sőt talán a maga teljességében elfogadja az egyházi főtanács is. Lehet, hogy ez a javaslat nem fog kielégitni minden helyi és személyi érdeket, de erre aztán nem tudom, hogy a mai felcsigázott igények mellett hány 100.000-re lenne még szükségünk. Részemről nem tudok elég hálát adni Istennek, hogy megértem azt az időt, midőn ezzel az államsegélylyel egyházunknak sok oly szükségét, a mit régóta érzünk, legalább enyhíthetjük s ha mérsékelni tudjuk vágyainkat és igényeinket, ha nemcsak a mát nézzük, hanem a holnapra is gondolunk, akkor soha több bizalommal nem lehettünk egyházunk jövője iránt, mint most.

Az államsegéllyel most már komolyan foglalkozhatunk papnevelő-intézetünk fejesztésével _ is, a minek szükségét régóta érezzük. Nem egyszer történt ez iránt felszólalás is. De a legékesebb szónoklatokkal sem sokra megyünk sem-