Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1909. évi augusztus hó 29-31. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1909)
Jegyzőkönyv
— 57 — a fennmaradó 321 K. 82 f. mint eddig, ezután is visszaadatik nekem az alapítványnak kezelésem, iletőleg gyűjtés alatt álló részéhez leendő csatolás végett, amig ez a közpénztárban kezelt részével egyesittetik. Amire nézve mélméltóztassék az E. K. Tanács határozni. Én kész vagyok azt már most beadni s lemondani további kezeléséről, amit mint ez alapítvány megteremtésének indítványozója 1874 óta teljesítettem, a számvevőség által többször megvizsgált gyüjtőkönyvem szerint 1879-ben 23098 kor. ; 1903 ban 8095 kor. 90 f. s igy összesen már 31193 kor. 90 fillért adván be a közpénztárba. Az 1200 koronából 200 koronáig püspökileg leendő utalványozására a meghatalmazást azért tartom szükségesnek, hogy ne kelljen a megvalósítandó czél érdekében az időközönként felmerülhető szükségekhez képest minden kis összeg kiutalványozásáért az E. K. Tanács üléseit bevárni, a mivel gyakran éppen az elérendő czélt nem érnők el. Végül legyen szabad kérnem a Mélt. és löt. E. K. Tanácsot, hogy méltóztassék felhatalmazni engem arra, hogy a Dávid Ferencz-alapitványnak kezelésem, illetőleg gyűjtés alatt álló részéből, ami a f. évi junius 30-ki zárlat szerint 7227 K. 14 fillérből áll, 1000 koronát Norvégiában, Christiániában építendő első unitárius templom költségeire christiániai unitárius testvéreinknek egyházunk nevében felajánlhassak, illetőleg elküldhessek. Ezen névszerint is hitrokonaink ugyanis angol és amerikai testvéreinket megkeresték az iránt, hogy templomuk felépítésében legyenek segitségökre adományaikkal s úgy angol, mint amerikai testvéreink gyűjtést indítottak e czélból. Hozzánk Christiániából az unitáriusok nem folyamodtak azért, mert valószínűleg nem is tudják, hogy Magyarországon is vannak unitáriusok. Előbb azon gondol koz hogy indítsak én is gyűjtést híveink között a cllristiáuiaiaknak; de miután saját templomaink építésére nekünk is oly gyakran igénybe kell vennünk híveink áldozatkészségét, jobbnak láttam, ha ily módon megyünk az ők segítségére s ez által az összeköt-