Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1906. évi novembert hó 4-5. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1906)
Jegyzőkönyv
— 94 — Kapcsolatosan e jelentéssel olvastatik a főtanácsi bizottság következő jelentése: Mélt. és Főtiszt. Egyházi Főtanács! Főtanácsi bizottságunk a Máit. és Főtiszt. E. K. Tanácsnak Egyed Ferencz nyug. lelkész nyugdíjügyben beadott két • rendbeli kérésére és indítványára tett 722—1906. sz. előterjesztését megvizsgálta és azzal a javaslattal terjeszti a Mélt. és Főtiszt. E. Főtanács elé, hogy méltóztassék egész terjedelmében változatlanul elfogadni, Egyed Ferencz nyug. lelkész kéréseit és indítványát, mint a melyek a b. e. nyugdijtörvénynyel ellenkeznek, elutasítani. A Mélt. és Főtiszt. Egyh. Főtanácsnak kiváló, mély tisztelettel vagyunk Kolozsvár, 1906. november hó 3. alázatos szolgái: Kelemen Albert, Lörincsy Dénes, elnök. előadó. Főtanács Egyed Ferencz kéréseit és indítványát azzal az utasítással adja vissza a az E. K. Tanácsnak, hogy azokra vonatkozólag hallgassa meg a jogügyi bizottságot s ennek véleményezése után tegyen újabb előterjesztést. 40. Az E. K Tanács 502—1906. szám alatt a következő előterjesztést teszi: Pázsint Mihály lelkész folyamodott a belső emberi nyugdíjintézet tagjai közé felvétel iránt. Tekintettel azonban arra, hogy nevezett lelkész mint volt állami tisztviselő az államtól rendes nyugdijt húz, habár a b. e. nyugdijszabályzat 2. §-a kimondja, hogy a b. e. nyugdíj-alapnak minden lelkész köteles tagja, de mert a 3-ik §. e) pontjában világosan kifejeztetik, hogy „sem maguk, sem özvegyeik vagy árváik részére nyugdíjra, vagy segélyre igényt nem tarthatnak