Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1906. évi novembert hó 4-5. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1906)
Jegyzőkönyv
189 — bői eddig is legmagasabb összegben 8000 K. fordittatott az egyházközségek gyámolitására ; a többit a közalap igényei nyelték el. Jól tudja bizottságunk, hogy van nézet, mely hangoztatja, hogy közalap biztonság nélkül nincs vallásközönségj de ezzel szemben hangoztatnunk kell, hogy biztos sziklavárakon álló egyházközségek nélkül homokon áll a státus. Annak a forrásnak tehát, mely mindkettőjük kiépítését munkálja, felhasználását csak akkor tekinthetjük üdvösnek és szerencsésnek, ha az mindkettő életerét táplálja. De ha a kettő szerencsétlen kéz által szembeállittatnék is, akkor is főtanácsi bizottságunk, az egyházközségek virágzóvá tételét — mint ős forrást — tartja elsőbb rendűnek ; és ahoz, hogy az egyes egyházközségek segélyezésének elvonásával, vagy apasztásával minden erőforrás a közalapba vezettessék be — hozzá sem járulhat. 4. A gazdaságokra vonatkozó jelentésekből, midőn egyfelől megelégedéssel látja a főtanácsi bizottság, hogy a gazdaságok jövedelmezősége és belterjesebbé tétele iránti előmunkálatok és részben az intézkedések is megtétettek ; másfelől nem szűnik meg hangoztatni azt, hogy a kívánt átlagos jövedelemtől még nagyon messze állunk; tehát a fokozott előhaladás elmulaszthatatlan. A Főtanácsi bizottság óhajtandónak tartja, hogy tagjai az egyes birtokokkal, s azok viszonyaival helyszíni megtekintés utján is megismerkedhessenek. E célból óhajtandó volna, hogy a gazdasági bizottság évenként egy ízben a birtokokon levő vizsgálata időpontját a főtanácsi bizottság tagjaival közölje. A főtanácsi bizottság tagjai ezen megtekintésükért semminemű díjazást nem igényelhetnek. A Főtanácsi bizottság a nyugati fajmarha tenyésztésénél a legnagyobb óvatosságot ajánlja ; s különösen a tejtermelésre berendezett bányabükki gazdaságnál, honnan a tejmennyiség a konviktus céljaira szállittatik, — ajánlja a tuberkulin ojtás foganatosítását. 5. Aggodalommal szemléli bizottságunk a „kántorság“ helyzetét és jövőjét. A mai helyzet — midőn kántoraink
