Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt, 1905. évben tartott két rendbeli üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1905)
A) Rendkívüli Főtanácsi határozatokhoz
4 czélból gyűltünk ma itt egybe e rendkívüli egyházi Főtanácsi ülésre. Eljárásunk eredményének ismertetésével nem kívánom megelőzni az E. K. Tanács előterjesztését. De annyit előre is örömmel mondhatok, hogy a mit múlt évi egyházi főtanácsunk alkalmával aligha reméltünk vagy legalább is kevesen remélhettek, 4 osztályú algymnasiumunk visszaállítása Tordán, a megtett számítások alapján megvalósíthatónak látszik. S e tekintetben nagy köszönettel tartozunk úgy nemes Torda városa, mint Torda-Aranyosmegye törvényhatóságának, a melyek tordai algymnásiumunk visszaállításához és fenntartásához oly jelentékeny évi dotátiot helyeztek kilátásba, a mely egyedül teszi lehetővé, hogy ma ez algymnásiumunk visszaállításával komolyan foglalkozzunk. Igaz ugyan, hogy tordai algymnásiumunk visszaállitása a nemes városra és megyére nézve, talán még nagyobb szükséget is pótol, mint egyházunkra nézve, a mennyiben mi azzal az áldozattal, a mit ez algymnásiumunk visszaállítására és fenntartására hoznunk kell, tisztán unitárius egyházunk tagjainak ez algymnásiumra útalt gyermekeit kolozsvári kollégiumunkban jó részt teljes ellátásban részesítve is fölnevelhetnök; de ez intézetünkhöz s magához a nemes városhoz is egyházunk megalapítása óta annyi nagy emlék fűződik, hogy az ezek iránti kegyeletes érzés is erkölcsi kötelességünkké teszi, hogy minden lehetőt megtegyünk annak visszaáilitására s további fenntartására; a mire nézve, megvagyok győződve, nincs is közöttünk vélemény különbség. E reményben üdvözlöm egybegyült egyh. tanácsos afiait. Mielőtt azonban e nagy fontosságú ügy tárgyalására jelen rendkívüli egyházi Főtanácsunkat megnyitnám, mivel szokásos évi jelentésemet rendes Főtanácsi gyűlésünkre tartom fenn, nem mulaszthatom el múlt évi főtanácsunk óta egyházi tanácsosainkban ért veszteséget már ez úttal bejelenteni s elhunyt egyh. tanácsos afiairól e helyen kegyeletesen megemlékezni, annyival inkább, mert aránylag rövid idő alatt e tekintetben oly veszteségek érték egyházunkat, a melyek méltán megdöbbenthetnek és siralomra indíthatnak.
