Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának Kolozsvárt, 1905. évben tartott két rendbeli üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1905)

B) A rendes Főtanácsi határozatokhoz

— 26 —

számot adhassak. Pedig nem dicsekedésképpen mondom, de mindazon állásokban, a melyekre egyházunk bizalma által elhivattam, tisztemet betölteni, nem tartozott a legkönnyebb feladatok közé már csak azon oknál fogva is, mert egyik is, másik is jóformán készületlenül talált. Hiszen, a mint tudjátok, alig végeztem a gymnásiumot 1855-ben, hogy hazánknak akkor is válságos helyzetében, mely egyházunkat s különösen iskoláinkat is megsemmisítéssel fenyegette, már 20 éves koromban vállaimra kellett venni a palástot s egy tanári széket is pótolni. Tehát a mikor mások ez életkorban ifjúi lelkesedésükben egyegy vers írásán törve fejőket, ahoz a rímeket keresik, nekem a bibliába kellett elmerülnöm, hogy egy oly miveit közönségnek, mint kolozsvári egyházközségünk tagjai, az Isten igéjét hirdessem és magyarázzam s tanulnom kellett azért is, hogy tanítsak is. S csaknem ezt mondhatnám püspökké történt választatásomra nézve is, a mely állásba szintén nem sokat hozhattam magammal ez állás betöltésére megkivántató ismeretekből, tapasztalatokból s ezek alapján álló készültségből a jó akaraton s tisztemmel járó felelősségem mély és lelkiismeretem parancsszava által megszentelt érzésén kívül.

Mindezeket mondom nem dicsekedésképpen, hanem csak azért hoztam fel, hogy a mennyiben 50 éves egyházi szolgálatom alatt nem mindenkor és mindenben feleltem volna meg úgy kötelességeimnek, a mint azt egyházunk érdekei kívánták s magam is szerettem volna, szolgáljanak némileg mentségemre. Mert ismétlem, hogy jóakaratom soha sem hiányzott és nem fog hiányozni ezután sem, hogy a mennyiben Isten életemnek még kedvez, ha a természet rendje szerint fogyatékos erővel is, de hasonló buzgalommal és odaadással szolgáljam szeretett egyházunkat.

Megtisztelő figyelmeteket s jó kivánataitokat lelkem mélyéből megköszönve s támogatástokat továbbra is kérve és remélve, Istennek szent áldása legyen és maradjon szeretett egyházunkon időtlen időkig.

Alig hogy elhangzottak a püspök válaszát kisérő újabb éljenzések, felszólal Józan Miklós budapesti lelkész, esperes