Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1902. évi október hó 26-29-én Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1902)
Jegyzőkönyv
6 egy olyan korban, egy olyan törvényhozás kebelében születhetett meg, minő az 1848. évi korszak volt, telve a szabadság, a testvériség és egyenlőség nemcsak frázisszerü, hanem hamisitatlan szent eszméivel. Nagy idő is kellett ennek megérésére. Mert lám, e törvény egy félszázaddal meghozatala után sincs még megvalósítva. De úgy látszik? hogy mindinkább közeledünk megvalósításához. Kétséget nem szenved, hogy e törvénynek olyan magyarázatot is lehetne adni, a mely annak értékét nagyban csökkentené s inkább ellene, mint mellette kellene küzdenünk. S részemről inkább minden előnyeiről lemondanék, minthogy egyházunk önkormányzati jogának veszélyeztetésével jussak hozzá azokhoz. Pedig a törvénynek betüszerinti végrehajtása - gondolatom szerint — végeredményében az egyházakat is állami intézményekké, tisztviselőinket, belső embereinket állami hivatalnokokká tenné, a mi nekem legalább soha sem volt és soha sem is lesz eszményem. Ez annyj lenne, mint útját állani a vallásos eszmék minden további fejlődésének, a mire — sajnos — igy is nagy hajlandóság mutatkozik, még olyan körökben is, a hol ugyancsak verik az emberek a mellöket, hogy ők a vallásos szabadelvüség magaslatán állanak. Őszintén megvallva, ettől tartva, nem kívántam eddig tevékenyebb részt venni a szóban levő törvény végrehajtása körül az újabb időben megindított mozgalomban ; sőt azt bizonyos aggodalommal néztem. Miután azonban e törvényre nézve a nézetek annyira tisztultak, miután annak betüszerinti végrehajtása helyett az erre legilletékesebb tényezők is, csak azon törvényben lefektetett elvet kívánják érvényre juttatni s ettől, a mint e kérdésnek a múlt országgyűlésen felmerült tárgyalása rendjén, magának nagyérdemű vallás- és közoktatásügyi ministerünknek, dr. Wlassics Gyula úr őnagyméltóságának nyilatkozatából örömmel győződhettünk meg, mai kormányunk sem zárkózik el s tulajdonképpen ez elv folyományának tekinthetjük tanítóink és lelkészeink fizetésének államilag történt kiegészítését, tanintézeteink segélyezését, valamint egyházi segély czimen a törvényhozás által évenként megszavazott össze-
