Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1902. évi október hó 26-29-én Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1902)

Jegyzőkönyv

részben a betétként elhelyezett pénz kamataiból van. Adomány nagyon kevés benne. De igy is lassanként ez az alap is nő s ha időt adunk fejlődésére, magától is csak tovább nő.

6. A Britt és Külföldi Unitárius Társulat 50 font sterlinggel, az amerikai Unitárius Társulat 200 dollárral segélyezte ez évben is budapesti s annak kapcsolatában levő egyházközségeinket. A Tagart kisasszony vezetése alatt a múlt évben itt járt angol testvéreink hazájukba visszatérve, a miként ezt már ittlétükben is nyilvánították, hogy e látogatásuknak emléke ez úton is fenmaradjon, maguk között gyűjtést rendeztek papnevelő intézetünknél egy új tanári szék felállításához megkivántató alap javára. E czimen küldött adományuk a közpénztárban kezelt Channing-alaphoz utaltatván be, arról az E. K. Tanács évi jelentése is meg fog emlékezni. Sajnos, hogy angol testvéreink oxfordi papnevelő intézetébe már két év óta nem tudtunk hazánkból egy ifjút küldeni. Nem mintha papnevelő intézetünkben arra alkalmas ifjút nem találtunk s elő nem készíthettünk volna, hanem mert az ürességben levő lelkészi állások miatt egy papjelöltet sem nélkülözhetünk egy évig se. Megkíséreltem az oxfordi segélyt egy jogvégzett ifjú részére megnyerni, de nem sikerült. Angol testvéreink ezt csak olyan ifjúnak adják meg, a ki a papi pályán vagy mint felszentelt pap papnevelő intézetünknél fog egyházunknak szolgálni. A Sharpe kisasszonyok leánynevelő intézetében azonban a múlt tanévben is volt s ez évre is ott marad Boér Lenke kisasszony, dr. Boér Jenő orvos úr leánya Tövisről, a kiről a Sharpe kisasszonyok a legkedvezőbben és minden tekintetben elismeréssel nyilatkoznak.

Múlt évi jelentésemben megemlékeztem volt az Unitáriusok és más szabadelvű vallásos gondolkozók nemzetközi Tanácsának ugyancsak a múlt évben Londonban tartott gyűléséről, jelezve azt a szándékomat, hogy munkás leszek benne, hogy ezen a gyűlésen tartott felolvasásokat, ha csak lehet, nyelvünkön is kiadjuk. Lefordításukra készséggel vállalkozván mindazon lelkészeink és tanáraink, a kik az angol nyelvet bírják, e felolvasásokat „Szabadelvű