Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1900. évi október 28-30-án Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1900)
Jegyzőkönyv
7 az egyházi tanácsosok választása az újabb időben meglehetősen tultengésbe is ment volt. S tisztelet a kivételeknek; de vannak egyházi tanácsosaink, a kiket én 24 évi püspökségem alatt egyszer sem láttam főtanácsi gyűléseinken részt venni. Hát én nem vonom kétségbe ezeknek se hithüségét s egyházunk iránti szerétét; de azt talán mégis méltán el lehet várni, hogy a ki egyházi főtanácsunknak tagja lesz, az buzgóságban, az áldozatkészségben, egyházunk ügyeinek felkarolásában, érdekeinhk előmozdításában elöljárjon, például szolgáljon s arra buzdítson másokat is. És e tekintetben megvallom, nem csekély súlyt helyezek a képviseleti rendszer, nek főtanácsunk szervezetében történt kiszélesbítésére. Épen azért Önöket üdvözlöm először egyházköreink képviselői, kik az új szervezet alapján vesznek részt jelen íőtanácsi gyűlésünkben. Önöktől függ bebizonyítani azt, hogy szervezetünk módosítása egyházunknak nem hátrányára, hanem előnyére történt. S arra kérem, hogy ne véljék megbízatásukat kimeritettnek azzal, hogy itt koronkint megjelennek, hanem vegyék szivükre egyházúnk ügyeit s legyenek annak egyházköreikben is lelkes védői, meganynyi apostolai. És a mit még figyelműkbe ajánlok, ez az: hogy ne gondolják, hogy működésűk áldásos lesz, ha képviselt egyházköreiknek esetleg talán külön érdekeiért síkra szállnak, a nélkül, hogy az egyház egyetemének érdekeit szem előtt tartanák. Mert nem a test van a tagokért, hanem a tagok a testért. De legyenek atyafiságos szeretettel üdvözölve főtanácsunknak itt megjelent összes tagjai. Egyházi életünkben az új szervezettel megnyílt ez új korszak újítsa meg mindnyájunkban a buzgóságot egyházunk iránb Azt a közmondássá vált szólamot, hogy az unitáriusok összetartok, ne hagyjuk elveszni. Mert igy ha kevesen vagyunk is, sokat megtehetünk. Pedig sokat is kell tennünk, hogy ebben a nagy versenyfutásban, a melynek akarva nem akarva egyházunkkal, iskoláinkkal s minden intézményünkkel mi is kivagyunk tétetve, el ne maradjunk. Egyéni és családi, polgári és társadalmi, hazafiui és nemzeti kötelességünk mellett ne sajnál
