Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1900. évi október 28-30-án Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1900)

Jegyzőkönyv

22

levelét — s kifejtve azt, hogy miért nem tartom lehetségesnek sem egyik sem másik ajánlatának teljesítését, egyszersmind további barátságát és rokonszenvét kértem. Erre egy más levélben arra kért, hogyha német nyelven hittani könyveink vannak, küldjék azokból neki. Küldöttem is nehány példányt az általam irt »Unitárius Káté«-ból, a mely szintén egy külföldi barátunk felkérésére és költségére lett német nyelven kiadva.

És itt legyen szabad az eszmerokonságnál fogva, melyet a Socinus sirhantja támaszt lelkemben, a mi Brassaink sírjáról emlékezni meg. Egyházunk e szellem-óriásának sírjához országos adakozásból emlékoszlopot állítani, egy bizottság vette kezébe Kolozsvárt. E czélra eddig közel 6000 korona begyült ugyan, de ezzel még nem lehet Brassainak a tervezett síremléket elkészíttetni és felállitni. Minket e síremlék felállítása kétszeresen is érdekelvén, indíttatva érzem magamat egyházunk tagjainak figyelmét arra e helyen is felhívni. Ne maradjon el senki közülünk e czél megvalósításához adományával hozzájárulni.

Ezzel halottainkhoz érkeztem.

Múlt évi zsin. Főtanácsunk óta egyházi tanácsos afiai közül elhunytak: Ágh Ferencz, Sikó Miklós, Nagy Dénes, Nagy Olivér, Végh Mátyás, id. Csongvai Károly, Gruber József, Boros Sándor afiai. A midőn mindnyájoknak kegyeletes érzéssel jegyzem fel neveiket, nem mulaszthatom el Boros Sándor afiáról külön is megemlékezni, a ki mint kolozsvári főgymnasiumunknak r. tanára s 7 éven át igazgatója is, ez állásában, valóban elévülhetetlen érdemeket szerzett magának. A tan- és nevelés ügye körül tanúsított buzgalma, odaadó munkássága és ügyszeretete méltán a tisztelet és nagyrabecsülés tárgyává tette őt mindazok előtt, a kik ismerték s korai halála reánk nézve annyival fájdalmasabb; mert építés alatt álló új főiskolánk berendezésénél, a minek oly örömmel és lelkesedéssel nézett elébe és készült, benne egy valóban szakismerő tervelőt és a végrehajtásra hivatott munka erőt veszítettünk el. S fájdalom, ezzel még nem ért véget a halál ez évi aratása Alig két héttel ezelőtt veszi-