Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1900. évi október 28-30-án Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1900)

Jegyzőkönyv

sincs minden bevégezve. Egyes lelkészi állomások Kongruájára nézve még most is folyamatban van az ügykezelés. A minisztérium által megállított jövedelmi és levonási tételek ellen az egyes lelkészek jogosítva lévén két hónap alatt felfolyamodással élni, ez ismét újabb munkát fog adni. Mert különösen a fuvardíjakat meglehetős szük-markulag állította meg a minisztérium, nem véve tekintetbe azt, hogy csekély számú egyházközsügeink miatt, a mi lelkészeink közül némelyeknek mily útakat kell meg tenniök, hogy lelkészi gondozásuk alá tartozó híveink ne maradjanak egészen lelkipásztor nélkül. Sajnos, hogy e tekintetben egyházi főhatóságunk által igazolt tételek is részben kifogás alá estek s ezzel egyes lelkészeink rövidséget is szenvedtek. Mindamellett általában véve, a késedelmet kivéve és kivéve azt, hogy sz.-udvarhelyi egyházközségünk nem ismertetett el anyaegyháznak, illetőleg azon egyházközségünk lelkészi állása részére a fizetés kiegészítés nem állíttatott meg, nem lehet okunk panaszra lelkészeink kongruájának megállítása körül a minisztérium vezető osztálya részéről tapasztalt törvényes eljárás ellen; sőt nagy elismeréssel és hálával tartozunk különösen Dr. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi m. kir. Miniszter ur O Nagyméltóságának, ez ügy körül is tanúsított jó indulatáért és hazafiságáért. Mert első sorban neki köszönhetjük az elért eredményt is. S hiszem, hogy a függő kérdéseket is sikerülend megnyugtatólag megoldani. Lelkészeinket pedig arra kérem, hogy helyzetüknek a Kongruával történt enyhítését; mert teljes szánálásnak nem mondhatom, vegyék szivükre s legyenek rajta minden erejükből, hogy úgy egyházi, mint hazafiui kötelességeiknek fokozott mértékben eleget tegyenek. A mi különösen egyházunk iránti kötelességeiket illeti, fordítsanak kellő gondot nemcsak saját gyülekezetükre s abban élő híveikre, hanem a szétszórtan lakókra is. Ne sajnálják azokat személyesen is, levélben is minél többször meglátogatni, felkeresni, a mint erre különben már utasítottam is. Legyen mindnyájunk jelszava, a mi a nagy mesterünké, az az ur Jézusé volt: »Az én eledelem ez, hogy annak akaratját cselekedjem, a ki engemet elbocsátott és elvégezzem az ő dolgát Jan. ev. 4 : 34.