Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
II. Az iskoláról, építésekről és javításokról
- 37 Ezzel harangoztak templomozásra is, mert az ekklézsia kifosztatván, csak 1755-ben tudott egy harangot beszerezni. 1745. ápril 15-én Isten kegyelméből a megirt harangocskát feltettük az iskolának szarvazása közé, csinálván haranglábat is, ez pedig ment végben Pápai István curatorságában, az ő industriája által. A feljebb megirt esztendők elforgási alatt épültének a templombeli (volt auditorium) székek, kar, a vastagabbik kőoszlop egy drb. menyezettel együtt; úgy az auditoriumbeli (azelőtt classis) cathedra és székek. A menyezet ujabbságával kiismerszik attól, mely készíttetett 1695-ben. Az auditoriumbeli cathedra az, melyből ma a deákok declámálnak. A középső félcirculus alatt levő ajtó is ekkor vágatott; a szélen levő ajtó a templom ezen tágítása alkalmával berakatott. 1741-ben megint nevezetes újítást tétet az ekklézsia az iskolán, mert a mint az ekklézsia jegyzőkönyve mondja: „Ezen tordai scholának minden kőfalai a régiségnek miatta egész romban lévén, úgy az auditorium és classis felett való contignatiok vagy kamrák is szinte lehullólag és szakadozólag állván, nemkülönben kívül való részében is a falai három helyen az ajtótól fogván a tetejéig roskadozván, annyira, hogy az ifjúságnak semmi tanuló helyek vagy commoditások nem lévén, már tovább nem lehet vala subsistálniok. így az ekklézsia nem remélvén sehunnat semmi succursust ezen scholához, sem az Tek. Statustól, sem másunnat semmi tekintet nem lévén reája, ehezképest, hogy épen utolsó pusztulásra ne jutna, az ekklézsia kegyes indulatjából sub spe refusionis kívánta in quibus lehetett mindenekben corrigáltatni és renovaltatni, tehetsége felett is, nem gondolván a mostani drága gabonának és költségeknek mivoltával is. A javítás ezekből állott:
